Kitapin-tom-tom
Milyen gyorsan kipereg kezeim közül a kukoricaliszt, ha rálépek, szúrja a talpam. Estig simogatnám a tengeri kagylót, hullámzó redői masszírozzák ujjam. Olyan gyúrnivaló ez a homokplasztilin, jól teletömöm vele a kisvödröt, a csillag-, virág-, madárkaformát. Lerajzolom, kiszínezem, le is festem, az ecset csak akadály, igazi eszközöm a kéz, a láb. Sikamlósan csusszan végig a festék a könyökömig, egy kicsit több csöpög a papírra, mint szeretném, de nem baj, összemaszatolom. Sima kőre ejtek színpacát, hol van már az ecset, szivárványszínű szappanbuborékok csalják kergetőzni tekintetemet. Könnyed és színes és gömbölyű, minden játék közül a labda a nagyszerű. Parányi gyöngyök mozaikjából alakul a legszebb minta, tarka gömböket ragacsszalagra aggatni a legjobb móka, labdafürdőt venni sem utolsó szórakozás, de mindent fölülmúl az óriáslabda-gurítás. A csúszda vidám lendülete kemény talajon landol, de ott a mama, kezét nyújtja, vezet az akadálypályára. Nem akarom, ne fogjon, amikor formákon, padokon bicegek, szökkenek, ugrálok, sétálok, hadd érezzem, ami szúr, bizserget, masszíroz, milyen az, amikor valaki egyensúlyoz. Két tenyérrel gyúrtam a rózsaszín tésztát, csillaggal szabtam a formát, varácskemence sütötte ropogósra az apróka kekszeket. Ma is számban érzem a kóbor kókusz, vidám vanília ízeket.
Úgy képzelem, hasonlókat élhettek át a kisgyerekek, akik a Gyulafehérvári Caritas Cseperedő programjának nyári tevékenységein vettek részt múlt héten. Munkatársaink, – Furó Boglárka, Ilonczai Erika, Joó Ibolya, Mezei Borbála és Palotás Hajnal – a megszokott foglalkozásoktól eltérően, egy teljes napot szenteltek a tapintásnak, egyet pedig a változatos udvari játékoknak.
A tapintásnak dedikált napon az volt a szakemberek célja, hogy minél több természetes anyag és tárgy érzetét megtapasztaltathassák a cseperedőkkel. A kicsik diót, babot, kukorica-, búza- és rizsszemeket fogdoshattak, kagylókat simogathattak, színes golyókat, gömböket markolászhattak, építőkockákat rakosgathattak. Átélhették, milyen egy tálka vízben pancsolni, színes labdák közé feküdni, és ha sokan játszanak együtt, a labdák enyhe ütését, keménységét megtapasztalni. Lehetett matracokból, színes kendőkből, puha anyagokból rögtönzött alagutakban mászkálni, akadálypályákon végighaladni, kukoricalissztel és homokplasztilinnel szórakozni.
Az udvaron lehetőség volt tésztát gyúrni, formálni, sütni, csúszdákon lecsúszni, himbálózó tálban egyensúlyozni, szappanbuborékokat fújni, rajzolni és festeni lapra, kőre, kisgyerekek és anyukák bőrére, karikákkal célba találni, trambulinon ugrálni, homokozóban gubbasztani.
A szakemberek arra törekedtek, hogy olyan játékhelyzetekbe csalogassák a gyerekeket, akik így új megtapasztalásokkal gazdagodhattak. Ezek a kisgyermekkori élmények a későbbiekben hozzásegítik őket ahhoz, hogy könnyebben, bátrabban merészkedjenek új helyzetekbe nagyobb gyerekként és felnőttként egyaránt.
A mókába, közös szórakozásba bekapcsolódtak azok a kisgyerekek is, akik eddig elsősorban a Szent Ágnes rehabilitációs központ szakembereinek egyéni foglalkozásaira jártak. A nyári aktivitások során Lorenzovici Zsófia, Kovács Nóra és László Szilvia önkéntesek segédkeztek az előkészületekben, a kisgyerekek felügyeletében és az eszközök elpakolásában. Köszönjük!
Fotógaléria >>>
Orbán Júlia
Kapcsolódó írások:
Júliustól újabb babamasszázs-csoport indul a Cseperedőben! >>>
Apró-cseprő vidámságok >>>
Képzés autizmus témában >>>
Köszönet az ADOS eszközkészletért >>>
Babamasszázs-csoportba várunk még jelentkezőket >>>
Pár óra kék korszak >>>
Számoktól visszhangzott az Adományozói Kör >>>
Derüljön ki időben, mi a baj a gyerekkel! >>>
Korai felismerés, korai terápia >>>
Autizmussal élő kisgyerekeket felmérő eszközre lehet adományozni >>>
Értés, érzékelés, megtapasztalás >>>
Induló babamasszázs-csoportba várunk még jelentkezőket >>>
A mozgásérzékelés művészetét ízlelgették >>>
Családok együtt >>>
Öltözzünk lilába november 17-én! >>>
Marosvásárhelyi Szent Ágnes Rehabilitációs Központ >>>