Kommunikáció a párkapcsolatban

Tematikus hétvégét szervezett a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út Programja Csíkszentdomokoson, május 20-22 között, „Tiszta beszéd(?!). Kommunikáció a párkapcsolatban.” címmel. A programra szép számban jöttek olyan házaspárok, akiknél az egyik, vagy mindkét fél szenvedélybeteg.  

Függetlenül attól, hogy rövidebb vagy hosszabb ideje léptek a józanság útjára, a résztvevők mindegyike szembesült azzal, hogy a szenvedélybetegségből való kigyógyulás nem jelent azonnali gyógyírt a párkapcsolatban kialakult vagy újonnan felmerülő problémákra, sőt sok esetben elmélyíti azokat. A pároknak tagadhatatlanul szükségük van kommunikációra, hogy házasságukat élhetővé, működőképessé tegyék. Egy átlagosnak minősülő párkapcsolatban is számos kihívással, nehézséggel kell megküzdeniük a partnereknek. Azonban a szerfüggőség vagy a viselkedési addikciók tovább terhelik a viszonyt, olyan rögzült játszmakészlettel, viselkedésmintákkal, amelyek a függő magatartás következményeként alakulnak ki. Ebből adódóan a házastársak nehezen veszik észre azokat az eszközöket, amelyek gördülékenyebbé tennék a közeledést, az egymás irányába nyitást, a fennakadásokon való túljutást.

A Ki-Út munkatársai olyan többnapos programot dolgoztak ki, amely elsősorban a párok közötti hatékony kommunikációs módszerek elsajátításában nyújtott segítséget. A résztvevők rövid elméleti felvezetőkben betekintést nyertek abba, hogy mi is a kommunikáció, milyen stílusai vannak, mennyit nyom a latban a közlés nonverbális része, mik azok a kommunikációs gátak és ezek hogyan oldhatóak, például erőszakmentes kommunikáció alkalmazásával. A szakemberek számos, párokra optimalizált önismereti játékba, illetve a kommunikációs készség fejlesztését szolgáló gyakorlatba vonták be a házastársakat. Mindenki megérezhette, milyen érzés egy pillanatra a társa bőrébe bújni, meghallhatta egy-egy sorsfordító esemény örömét vagy fájdalmát, kideríthette, hogy milyen kommunikációs készlettel rendelkezik. Végezetül mindenki benézhetett a kulisszák mögé és rádöbbenhetett, hogy egy-egy balul sikerült közlésébe milyen félelmeit és kéréseit rejti.

A hétvége során a lelki elmélyülést a közös ima, elcsendesedés hozta, amikor mindenki beletehette Isten kezébe azt, ami tudatosult, s amihez erőre van szükség. Így a programot záró szentmisén áldást kaptak a résztvevők, illetve a házastársak egymást is megáldották.

Szemelvények a résztvevők visszajelzéseiből:

„Leteszem a dühömet. Több szeretet viszek magammal.”
„Itt szeretném hagyni azt a törekvésemet, hogy mindig, mindent kontroll alatt tartsak. Elvinném a játékosságot, a spontaneitást.”
„Magammal viszem a nyílt, világos beszédet.”
„Letenném a kommunikációt gátló eszközeimet, elengedném a túlzott kontrollt, elvinném a gyakoribb elcsendesedést.”
„Leteszem a sebeimet, elhanyagoltság érzetemet, az elfásultságot. Magammal viszek: határozottságot, törődést, hitet.”

A következő, szenvedélybeteg családban felnőtt fiataloknak szóló tematikus napra  2016. június 11-én kerül sor, Gyergyószentmiklóson. 

(Lázár Andrea)