Kongresszusi tapasztalatok

Szeptember 1-3. között a németországi Freisingben tartották közel 300 érdeklődő – amelyből 22 püspök – részvételével a Renovabis 15. kongresszusát. Az idei téma a vidékről, a gazdálkodásról, az egyházak vidéken való munkájáról szólt.

Még mielőtt kopna az élmény frissessége és az érintettség érzelmi rugói gyengülnének papírra vetem, megosztom a kongresszus személyemen átszűrt tapasztalatait és élményeimet. Teszem ezt azért, hátha a nagy Caritas család valamelyik tagjának sikerül bogarat ültessek a fülébe, hisz nemcsak én egyedül utazgatom, és arra is gondolok, talán a leírt gondolatok tartalmai kérdéseket vetnek fel, újabb tervek megfogalmazására ihletnek.

Elsősorban Alois Glück előadása ragadott meg, aki egy jó dokumentált, átfogó, lenyűgöző előadás keretében a vidéki életterek megerősítésének fontosságát hangsúlyozta. A mezőgazdaságnak integrált vidékfejlesztéssé kell minősülnie. A gazdáknak egy egész sor átképző programot kell kínálni, hogy megfelelhessenek az új idők kihívásainak. Régebb a parasztnak volt kisebbségi érzése a városival szemben, ez ma megfordulni látszik és ez így is van jól, mert a vidéki, gazdálkodó ember a Teremtő munkatársa és ezt egyre tudatosabbá kell tenni benne. A gazdasági élet eddig uralkodó angolszász turbókapitalizmusával szemben a szociális piacgazdaság közjót szolgáló, szolgáltató jellegét kell megerősíteni. A vidék nehézségei nem múltak el, sőt erősödnek. Az állam és az egyház sarkalatos szerepe itt az esélyegyenlőség biztosításához való hozzájárulás. Az elvándorlás elkerülésére erős iskolarendszert kell felépíteni, ahol az egyháznak jut az oroszlánrész, ugyanakkor a szociális szolgáltatásokat és a gazdaságot is kell erősíteni. Az önsegélyző szövetkezetek (Lothar Spät) létrehozását kell szorgalmazni a rabló bankrendszerrel szemben. Itt is sarkalatos az egyház szerepvállalása. A bizalom a kulcsa a szövetkezeti rendszerek működtetésének és még – főleg kelet Európában – az egyháznál van a legtöbb bizalmi tőke.

A rendezvény egy másik nagy hozadéka a személyes találkozások, kapcsolatépítések lehetősége a szünetekben, az esti oldottabb légkörben. Megismerkedtünk a Renovabis új vezetőjével, Stefan Dartmann SJ atyával, aki egyben a németországi jezsuiták tartományfőnöke is. Sikerült felkelteni érdeklődését a munkánkról, úgyhogy pályázatokat kért támogatás végett. 

Győri-Nagy Sándor – a Magyar Ökoszociális Fórum megalkotójával való megismerkedést emelném ki még ebből a sorból. Mély benyomást tett rám a személyisége. Írásai alapján már régebb ismertem. Jó hír, hogy lesz Erdélyi Ökoszociális Fórum is hamarosan, természetes a Caritas Vidékfejlesztés gondnoksága alatt.

Magam a Mezőgazdasági Fejlődési Folyamatok Németországi és Bajorországi példákon keresztül munkacsoportban vettem részt, ahol három nagyágyú volt a témagazda. Beda Sonnenberg OSB a Plakstätteni bencés kolostor apátja beszélt a kolostorukban gyakorolt 880 éves (öko)gazdálkodás tapasztalatairól, annak időszerűségéről és arról, hogy milyen fontos az egyháznak elül járnia jó példákkal. Az emberek mintákat követnek, és ha az egyház a megműveletlen földjei mintáit szolgáltatja, az emberek sem fognak a földeken dolgozni. 1996 óta iskolát, továbbképzőt és ökológiai demonstrációs üzemet működtetnek az agrárium különböző területein. A stabilitas loci elv alapján élnek a bencések az önállóságra, a lokalitásra berendezkedve. Minő időszerű életforma… Az öko gazdálkodás jövőbemutató. A műtrágya – egy gazda elmondása szerint, akit az apát idézett – a parasztot gazdaggá teheti, de annak a fiát szegénnyé. Ha tehát felelősen akarunk gazdálkodni, gondolni a jövőre is nem használunk kémiai szereket és műtrágyát. A fenntarthatóság manapság egy modern vallássá vált, de a bencéseknek (keresztény ember számára is) nem az, csupán egy felelős, magatartásmódbeli viselkedési elv. A kolostor tetőszerkezetét 550 évvel ezelőtt úgy megcsinálták az ácsok, hogy azóta áll, és még egy annyit állhat. Nem kellett javítani, tatarozni. A mai gazdasági paradigmák mentén ez az ács vállalkozó nem élné túl, mert munkája végeztével nem lesz amit javítgasson. (Umgangsprinzip). A regionalitás elve azért fontos, mert bizalmi alapú. Nagy nagy szükség van a gazdálkodásban a kreativitásra is.

Sepp (Joseph) Rotteneicher bio gazda a Vidéki Katolikus Népi Mozgalom képviseletében a gazdák együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Nem annyira gazdasági, hanem pszichológiai meggyőző hadjáratot kellet folytassanak a gazdákkal a gépkörök megszervezése érdekébe. Szakemberekre van szükség, nem szak idiótákra, olyan szakemberekre, akik egyénisége szociális kompetenciát is integrál.

Prof. Dr. Ottmar Seibert főiskolai tanár a szakiskolák gyakorlatba gyökereztetésének fontosságáról beszélt. A Weihenstephan- Triesdorf-i főiskolán egyedülálló módon kifejlesztették a termékforgás – koncepciót, ami summásan abban áll, hogy a gazdálkodni tanuló megtanulja a nyersanyag előállítástól a termékfeldolgozás és érékesítés minden fogását. Maga az iskola is gyakorlóterével együtt, az önfenntartó gazdálkodásra törekszik. Németországban 305.000 mezőgazdasági vállalkozás van bejegyezve, ami nem egészen 1 % az össz németországi gazdasági szektornak. Ha a feldolgozó szektort is hozzászámoljuk, akkor 30 % körüli az arány. Újabban arról is beszélnek, hogy a német paraszt ingyen termel oxigént és ingyen széndioxidot köt le. Ha ezt értékelnék gazdaságilag jelentősen megnövekedne a parasztság gazdasági szerepe. A régiók szerepét is fel kell értékelni (azoknak is egyéniségük, karakterük van, mint az embereknek). Ha regionális pénzkörforgást tudunk kialakítani (ez sok Bajor régióban sikerül) akkor a globális pénzösszeomlás alig érint. A mezőgazdasági képzési területet diverzifikálni kell. Bejövetel kombinációkat kell kidolgozni: hozzáadott értékkel, energiatermeléssel, agroturizmussal, erőgép szolgáltatásokkal stb. Ezt a szektort életbe kell tartani akkor is, ha ez sok közpénzbe kerül, mert ez biztosítja a táj, ember, Isten közötti harmóniát. Kelet Európa azért hátrányos ezen a téren is, mert az országok struktúrái központosítottak, alig vannak működő regionális rendszerek. Nem lehet csak pénzben, haszonban értékelni ezt a szektort: Egy parasztfeleség- tanárnő fizetése ma Bajorországban 40 szarvasmarha utáni bevételt pótolja, de 40 marhának igényeit könnyebb kielégíteni, mint egy olyan parasztfeleségét, aki tanárnő.

Megerősített a kongresszus abban a meggyőződésemben, hogy valóban az európai parasztok, nem a tegnap utolsó emberei, hanem a holnap letéteményesei, zálogai. Hogy ez valóban így lehessen az oktatásban és példamutatásban az egyházaknak, nekünk Krisztus tanítványainak oroszlánrész jut osztályrészül. Mozgalmakat, szövetségeket alapítani, működtetni, halaszthatatlan feladat (KAB).

Bányász József