Korababák ünnepén

Aki korábban érkezett, azt ünnepelték a Caritas Korai nevelő és fogyatékkal élők programjának hétfői, gyergyószentmiklósi eseményén. A koraszülöttek lila színével díszített helyiségekben viszontláthattuk azok fotóit, akik már nagyra nőttek, közismert személyiségekről tudhattuk meg, hogy ők is korababaként jöttek a világra. A program jelenlegi kedvezményezettjei egy játékos foglalkoztatásra találkoztak, apukák, anyukák és cseppségeik együtt adtak hálát az életért. Öleljük magunkhoz a gyermekeket! – biztatta a jelenlévőket Kassay Noémi programvezető, és az ajánlást nem csak az ismerkedős játék idejére, hanem egy életre javasolta.

A résztvevők ajándékkal tértek haza, megszemélyesített képeslappal, benne egy mesével, mely Péter Beáta alkotása, aki a Caritas munkatársa, a lila hősök csodálója. Meséje mindenkinek üzen, aki szuperfoltos, aki nyomot hagy mások életében.

 

Lilamese

Sok gyerek álma az, hogy szuperhős legyen. Olyan, mint, Superman, Wonder Woman, Catwoman, Batman vagy Pókember. Tudtad, hogy a hősöknek szuperképességük van? Ők a leggyorsabbak, a legerősebbek és a legbátrabbak. Nem igaz?

Mesémben most egy olyan személyt szeretnék bemutatni, aki a legkülönlegesebb lilahős, akivel találkoztam. Ja, hogy kik a lilahősök? Hát ők azok, akik korábban születtek a kelleténél.

Leó is egy ilyen kisfiú volt, amikor meglátta először a napvilágot. Olyan picike volt, hogy elfért édesanyja tenyerén. Alig tudott szuszogni. Az ujját megmozdítani is akkora erőfeszítésébe került, mint neked felemelni egy nagykövet. Ő mégsem adta fel. Addig gyakorolta a szuszogást és az ujjmozgatást, amíg nagyfiúvá cseperedett. Büszkék is voltak rá azok, akik őt nagyon szerették.

Leó azonban más volt, mint a többi szuperhős. Nem tudott gyorsan szaladni, mint Batman, sem szélsebesen repülni, mint Superman. Még a mászás sem ment neki, mint Pókembernek. Csetlett-botlott, nagyokat zuhant repülés közben, és még sokszor célba sem tudott lőni. (Volt már olyan, hogy valami nem sikerült neked? Miben vallottál kudarcot?)

Szomorkodott is épp eleget Leó.

– Nem is vagyok igazi hős! Nincs is nekem szuperképességem! – mondta kétségbeesetten, könnyeivel küszködve.

Egyik nap lehorgasztott fejjel bandukolt haza, amikor szárnycsapkodásra lett figyelmes. Egy madár röpködött a feje fölött, akinek a fiókája kiesett a fészekből. Leó, észrevette, hogy segítségért könyörög. Gyöngéden felemelte a fiókát, és visszatette a fészekbe, ami egy lépésnyi távolságra volt tőle. Lett is nagy öröm, a lilahős még a szomorkodásról is megfeledkezett. Képzeljétek! A palástján egy lilafényes szuperfolt jelent meg.

Tovább haladva egy hangyára figyelt fel, aki egy kukoricaszemet cipelt a hátán. Leó egy darabig nézte, de aztán megsajnálva a teremtést, segített neki elvinni a hangyabolyig,

Ehhez csak egy apró lépést kellett megtennie. Bár pici segítségnek tűnt, de a palástján újabb szuperfolt tündökölt. Maga is csodálkozott, de folytatta az útját. Épp egy hídon ment át, amint észrevett a folyó partján egy vergődő halat. Nem sokáig gondolkodott, gyorsan visszadobta azt a folyóba. Így megmentette a hal életét is, és ezzel is egy újabb foltot szerzett magának. Mire hazaért, palástja csillogott a szuperfoltoktól, ugyanis még segített a fába szorult féregnek, a mogyorót gyűjtő mókusnak, és még a süninek is fésülködésben.

(Mit gondolsz miért jelentek meg szuperfoltok?)

Már nem arra figyelt, amit nem tudott megtenni, hanem amire képes volt. Meglátta azokat, akik segítségre szorulnak. Sőt, azokat is, akikről a nagyhősök nem is vesznek tudomást.

Leó szuperképessége abban rejlett, hogy apró pici lépéseket tett, azért, hogy segítsen. Ahol megjelent nyomot hagyott mások életében.

– Apró tettek, apró nyomok. Csillognak a szuperfoltok! – ez vált jelmondatává. Minden bevetés előtt ezt kiáltotta, még akkor is, ha néha elbátortalanodott.

Most is járja a világot, és segít azokon a gyerekeken, akik még nem ismerték fel mennyi mindenre képesek.

(Mit gondolsz, mi a te szuperképességed? Mitől vagy te hős? Mi az, amiben ügyes vagy?)

Talán, most ott ücsörög Leó melletted, és a füledbe súgja:

– Használd a képességeidet! Ne arra figyelj, amit nem tudsz, hanem arra, amiben ügyes vagy!

Szerintem már a te ruhádon is fénylenek a szuperfoltok láthatatlanul is. Mondd hát együtt a lilahőssel: Apró tettek, apró nyomok. Csillognak a szuperfoltok!

Ha a lilahős nem lett volna hős, az én mesém is tovább folytatódna. Itt a vége fuss el véle.

Aki nem hiszi, kérdezze meg a koraszülötteket!