Közösen készültünk, ünnepeltünk

A Húsvétot megelőző héten különleges élményben volt része a Művészeti előkészítő osztályának a Caritasnal. Olyan élményben, amit minden gyerek pozitívan reagált le, teljes beleadással élt meg.

Ez volt a Caritas munkatársaival kötött partnerkapcsolatunk második alkalma (a Deus Providebitben történő decemberi betlehemezés volt az első alkalom).

Osztálytermünkben 8 órakor indult a nap, mint minden iskolai napon – de nem úgy folytatódott, mint egy átlagnap. Az egymást köszöntő „Szervusz kedves barátom!”  táncolós énekünk után megállapítottuk Medvecukor kalendáriumán, hogy még mindig 2o15-öt írunk, javában tart a tavasz, átléptünk áprilisba, szerda van és elseje. Mivel küszöbön a Húsvét ünnepe, megbeszéltük, hogy milyen jelképei, szimbólumai vannak környezetünkben ennek az ünnepnek: hímes tojás, nyuszi, csibe, bárány, kereszt. A nyuszihoz természetesen mese kapcsolódott a Medvecukor szöveggyűjteményünkből, ahhoz pedig rövid kis feladatlap. És már jöhetett is a közös reggeli – ami 1 óra múlva már kevésnek bizonyult a Teréz Anya Központban.

Kilenc óra után már sikerült is felöltözni mind a 27 kisdiáknak, párba állni és kimenni az iskolánk kapuján. Pár perc múlva már össze is futottunk Emese nénivel, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a jól megszervezett, átgondolt délelőttöt. Otthonos hangulat fogadott a „Teréz Anya” Idősek Nappali Foglalkoztató Központjában bennünket. A tiszta környezet, a puha szőnyeg, a kellemes színek, az elegendő tér már az első pillanatokban elnyerte a gyerekek és tanítójuk tetszését. A földre kuporodva meghallgattuk Varga Emese központbemutatását és megtudtuk, hogy a nagymamák, akik körülöttünk voltak az idősek csoportjának az aktív résztvevői, a fiatalabb felnőttek Ceu Csilla és Szotyori Tünde pedig a munkatársai. Nemsokára egy csodaszép húsvéti történetet is meghallgattunk. Asztalhoz ültünk: 6-7 kisdiák 2-3 felnőttel, időssel. Húsvéti kartonkosarat fűztünk össze selyemszalaggal, majd fület is ragasztottunk. Következett a kosár díszítése, műfűvel való kibélelése. A tojás sem maradt ki belőle: a gyerekek főtt tojást, a felnőttek kifújt tojást kaptak. Akril festékkel színfoltokat varázsoltunk a tojásokra, majd száradni vitték őket a munkatársak. Teljes odaadással dolgozott mindenki, jó élmény volt nézni és fényképezni a szorgos kis kezeket, lelkesedő arcocskákat.

A nap legízletesebb pillanata következett: 5 fajta finom süti, egy pohár egészséges almalé. Aki eddig alkotott (kivétel pedig nem akadt), az most a pocakját is megtölthette finomságokkal. A serény és hozzáértő munkatársak ezalatt kiürítették a kézműves termet és máris következhetett az idősekkel együtt történő közös táncolás a Hayashi – Kelemen házaspár irányítása alatt. Alakult többszólamú békakórus, békatánc Weöres Sándor versére, polka és szarkatánc. A fáradtság is bekövetkezett nemsokára, de eljött a búcsúzás pillanata is. Kézbe kaptuk a húsvéti kosarunkat a festett tojásunkkal és még egy piros tojás is került mellé. Kicsi és nagy megállapította, hogy: “Ide még eljövünk!” – ha hívnak. (És hívtak!) De a következő alkalomra a Művészetiben kerül sor, ahova már az idősek csoportja fog ellátogatni. Ugyanolyan nagy szeretettel várjuk őket mi is, amekkorával ők is fogadtak bennünket!

(Póra Annamária, tanítónő)