Közösségépítők konferenciája: központban a méltóság

The Find your way to the world of work project is funded by Iceland, Liechtenstein and Norway through the EEA and Norway Grants Fund for Youth Employment.

Ha sajog, azzal foglalkozni kell! Az üszkösödő lábujjra hiába húzunk zoknit és rejtjük a pad alá, mert fekélyesedik – fogalmazott az egyik előadó a Közösségépítők konferenciájának hatodik rendezvényén, amely a Dilemmák és lehetőségek a szociális szféra roma integrációs munkájában címet viselte. A Gyulafehérvári Caritas által szervezett online együttlét közel száz résztvevője együtt ismert meg jó gyakorlatokat, keresett kiutakat a multikulturális közösségek együttélésére.

A mélyszegénységben élők közösségével dolgozó szakemberek kétnapos konferenciáján, október 13-14-én Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Gondozás Ágazatának igazgatója, nyitóbeszédében elmondta, a romák nem lehetnek egy-egy projekt tárgyai, nem egy cél, amit ki kell pipálni: „Ha így állunk hozzá, kudarcra van ítélve, emberileg kell kapcsolódjunk a mélyszegénységben élőkhöz. Ha diszkriminálunk, szegényebbek leszünk. Méltóságunkért az integrációra kell áttérjünk, egymás kölcsönös megismerésével kezdve, türelemmel a jövőbe tekinteni.”

A virtuális térben együtt gondolkodtak a romániai és magyarországi civil szervezetek, jogvédők és állami intézmények képviselői. Minduntalan kiderült: keveset tudunk az érintett közösségről, az integrálásról, de még a segélyezés és fejlesztés közös útjáról is.

Bár sok a nehézség, van akarat is a közös cselekvésre. Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezérigazgatója a Caritassal partnerségben dolgozva kijelentette: „fontos közösen dolgozni akkor is, ha másként közelítjük meg a dolgokat intézményként és civilként, mert a cél közös.” „A helyi közösség és akik vele kapcsolatban állnak, az ő véleményük a mérvadó. A legfelsőbb szinteken a reális problémát csak így tudjuk képviselni” – fogalmazott Laczikó Enikő Katalin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. Az összefogást az emberség diktálja, Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere szerint: „nem vagyunk emberiek, amikor megcímkézünk, felelőtlenül elítélünk egy mélyszegényt, egy sokgyerekes anyát. Elfelejtünk közösségben élni és önazonosak lenni, Gyökösy Endre szerint egymást szeretetben elviselni.” Az eseményen jelen volt Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere, aki a januári, Somlyó utcai tűzeset óta tapasztalja a gyakorlatban is, hogy nem lehet bagatelizálni a roma közösségek problémáit. „Csíkszeredában egy olyan pillanatban vagyunk, amikor konkrét közép és hosszútávú stratégiát dolgoztunk ki, és szükség van a folyamatos együttműködésre a civil szférától a döntéshozókig.”

A roma közösségben dolgozó szakemberek azokat az igényeket ismertették, melyeket csak az lát, aki közel megy az emberhez. Jól segíteni, a támogatott méltóságát, a segítő egészségét megőrizni – erre tettek javaslatot. „Fontos vigyázni, hogy a kliensek méltósága ne csorbuljon. Nem holmi tárgyakkal dolgozunk, hanem értő, érző emberekkel. Fontos facilitálni a közösséget, fölösleges terheket ne cipeljen a segítő, mert egyébként nem lesz képes járni” – mondta a caritasos Sándor István facilitator 25 éves tapasztalattal, a zetelaki változásokat hozva jó példaként. A Marosszentgyörgyön dolgozó Récsei Mária coachként jelezte: a segítő saját személyiségének karbantartása nem téveszthető szem elől, ha ismeri értékeit, célját és határait, akkor tud nyitott lenni az igényekre. Mottója: „A vasat vassal formálják, de az embert emberrel.” Udvarhely négy roma közösségét fejlesztő program vezetője, Bodó Csilla a budvári fejlesztéseket ismertette, melyek közösségi igényre épültek. Olyan hiányokat pótolnak, mint egy közösségi mosoda létrehozása ott, ahol az otthonokból hiányzik a víz és villanyáram, egészségügyi felmérés, orvosi rendelő létrehozása, korai fejlesztés, iskolaelhagyás késleltetése, képzés, hogy végzettségükről oklevelet szerezzenek, munkát vállaljanak. Ritka a sikerélmény, hiszen „az a nehézség, hogy a felajánlott szolgáltatásokat támadásként élik meg a rossz tapasztalataik miatt. Jó lenne minél több embert bevonjunk a szolgáltatásokba, mert a többség részéről már nem annyira erős az elutasító attitűd, mint ahogy ők megélik azt a mindennapjaikban.”

 

A roma közösségek sokszor találkoztak elutasítással, és olyan segítségnyújtással is, ami nem a hasznukat szolgálta. Nun András, a magyaroszági Autonómia Alapítvány igazgatója tévhitet oszlatott el, amikor a segélyezésról és fejlesztésről mint párosról, és nem mint rossz és jó gyakorlatról beszélt. A két segítési mód előnyeit és hátrányait vázolta, meggyőződve, hogy bár mindenki azt szeretné hinni, jó szándékkal jót tesz, ez nem mindig igaz. A segélyosztás krízishelyzetben, rövid időszakra szól, nem téve különbséget emberek között, a fejlesztés elvekre, szakmai tervekre épül, rendszerproblémákra reagál, és lehetőséget kínál, hogy a felpártoltak büszke, öntevékeny, a közösségért is felelősséget vállaló személyekké váljanak, akik képesek a partnerségre. Erre erősített rá Setét Jenő és Duka Andrea magyarországi civil jogvédőként: „ha mélyszegénységet kiváltó okot és újratermelődés tekintetében nem sikerül összehangoltan tenni, akkor messze vagyunk a végcéltól.”

Álmok, utak, esélyek hármasát hozta András Lóránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport szakmai koordinátora, jelezve, kompromisszumra, komfortzónából való kimozdulásra van szükség mindenki részéről. Az út akkor lehet közös, ha minden szereplő holisztikus szemlélettel rálát arra, hogy társadalmi-politikai, gazdasági részen mi történik. Esélyről akkor beszélünk, ha sikerül a roma közösségnek belátnia, hogy van lehetősége az előrelépésre, a többség pedig nem azon lovagol, hogy a büdös, félelemkeltő közösség kell tegyen valamit azért, hogy elfogadhatóvá váljon.

Jó gyakorlatokból hozott példák képezték a második konferencianap programját, az egri roma szakkolégium kapcsán dr. Hadnagy József docens és Pacsuta István adjunktus mutatott rá arra, hogy lehet hidat képezni, mely a biztos kezdet háztól a felsőoktatásig juttatja a mélyszegénységben élőt. „Rájöttünk, tevékenységünk hogyan illeszkedik a kormány által facilitált programban, és eljutottunk odáig, hogy finanszírozott a roma szakkolégiumok működtetése a központi költségvetésből.”

Leskó Barbara az Autonómia Alapítványnál mentorként a pályaorientációban nyújtható segítségről és többség elutasításából fakadó kudarcokról egyaránt beszélt, a Jelenlét nevet viselő szemléletmódot Pünkösti Zsolt, a romániai Máltai Szeretetszolgálat munkatársa ismertette, szólt „a szeretet rehabilitációjáról”.

A Gyulafehérvári Caritas által működtetett családgondozásban a számok magukért beszélnek: két év alatt hét településen 67 család körében 130 fölötti kiskorú gyerek életében sikerült olyan változást hozni, hogy a gyerekek ne kerüljenek intézményi ellátórendszerbe. Ennek egyik kulcsa a finanszírozó rugalmassága volt, hogy a pénz útját a szakemberekre bízta. Így sikerült a problémákra azonnal reagálni, nem várva meg, míg újabbakat szülnek. A gondozás nem zárul le, újabb 21 családnak lettek támaszai a caritasosok. A cél ugyanaz: a hátrányos helyzetű közösségekben a saját sorsukért való felelősségvállalást elindítani.

Mi lehetne a te zenéd? – tette fel a kérdést Elana Andrews, a Superar kórusok művészeti vezetője, aki a zene által érte el, hogy a legnehezebb sorsú gyerekek is megéljék az elfogadást, a valahova tartozást és a sikert, és mindezek birtokában képesek legyenek kapcsolatteremtésre. A „receptet” mindenkinek ajánlotta, hiszen „ha csak a hátrányos helyzetűekre koncentrálunk, a társadalomnak csak a felével foglalkozunk.”

A sikerélmény ritka vendég a segítő életében, ezt Elana az éneklő gyermekek tekintetében véli felfedezni, Kerezsi Hajnalka olyan családoknál, „ahol elveszítettek minden reményt, és sikerült elérni, hogy megcsillan a remény a szemekben, és akarnak tenni valamit önmagukért.” Nem kínálkozik naponta alkalom az örömre, mégis mindenkinek megvan az egyéni indíttatása, hogy a legszegényebbeket pártolja. Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója zárógondolatként így fogalmazott: „A jövő segítő küldetése egy pedagógiai küldetés, nagyon nehéz, mert a pedagógus munkájának eredménye mire beérik, már távol vagyunk egymástól, nem tudunk szüretelni, nincsenek babérok. Ehhez kell kitartás, lelkesedés, belső motiváció, és ehhez kérem a Jóisten áldását.”

Balázs Katalin

Kapcsolódó cikkek:
Pályaválasztás! >>> BŐVEBBEN
Életútszínezők – Önkéntesmesék >>> BŐVEBBEN
Jóra fel! – Önként! >>> BŐVEBBEN
Képzés nevelőknek >>> BŐVEBBEN
A gondolat kell megszülessen, ember emberrel találkozzon >>> BŐVEBBEN
Romák – Kerekasztal beszélgetés és műhelymunka >>> BŐVEBBEN
Életízesítők >>> BŐVEBBEN
Kávét sok habbal és mentorral >>> BŐVEBBEN

The Find your way to the world of work project is funded by Iceland, Liechtenstein and Norway through the EEA and Norway Grants Fund for Youth Employment.

Implemented by:


Working together for a green, competitive and inclusive Europe