Közösségi találkozás helyi problémákkal

Székelypetőfalván közös találkozásra, közös gondolkodásra hívtuk meg a település apraját, nagyját. A Zabolához tartozó falurészen komolyan vették meghívásunkat a petőfalvi roma közösség tagjai, a program kezdése előtt már ott voltak a helyi iskola udvarán.

Az együttlétünk során bemutatkoztunk, elmondtuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, miben tudunk, illetve nem tudunk segíteni a helyi közösségen. Míg a felnőttekkel problémákat beszéltünk és prioritizáltunk, ezalatt a gyerekekkel az iskola udvarán játszottak a helyi pedagógusok. Az ott dolgozó óvó néni és tanító néni fontos szerepet töltenek be a gyerekek tanulásában és fejlődésében, nemcsak nevelik és tanítják őket, hanem élelmet is biztosítanak számukra. Saját költségükön minden nap szendvicset készítenek, hogy a gyerekek legalább az iskolában, óvodában ne éhezzenek, mint otthon.

A petőfalvi roma lakosság többsége mélyszegénységben él, munkanélküliek, kevés pénzkereseti lehetőségük van, a gyerekek éheznek és koszos ruhákban járnak. Minden nap várják, hogy történjen változás, előrelépés az életükben, közösségükben. Nagyon rossz körülmények között élnek, egy idős néni a házának a mennyezete omladozik, van egy 9 gyerekes nagycsalád is, ahol luxusnak számít, ha meleg ételt esznek. A közösségnek nincs vezetője, nincs egy olyan tekintélyes személy, akire felnéznek és hallgatnak a többiek. Minden szemszögből segítségre szorulnak.

Úgy gondolom, nem véletlen, hogy a Caritas szervezete jelen van ezen településen, hiszen a szükség tényleg közelről látszik.

(Péter Szabolcs)