Küldj munkásokat aratásodba!

Alapozó képzést tartottak március 23-25. között a Gyulafehérvári Caritas és a Családpasztorációs Iroda közös szervezésében Gyergyószentmiklóson mindazon önkéntesek számára, akik már részt vesznek vagy be szeretnének kapcsolódni a Boldogabb családokért iskolai programba. A hétvégére hat helységből érkeztek pedagógusok, segítő szakmabeliek és házaspárok. A képzést a szatmári egyházmegye családreferense, Lepedus István és munkatársa vezették. A tréning alapja az élményszerű tanulás volt, amely a jelentkezők aktív részvétele által valósult meg.

A székelyudvarhelyi Nagy Zoltán szerint „lelkigyakorlatnak is beillő együttlét volt”. Elmondása szerint az előadók önzetlen anyag-és tapasztalatmegosztása, a résztvevők hivatását erősítő bemutatások, beszélgetések, játékok fellelkesítették a jelenlevőket, akik konkrét elhatározásokkal indultak haza.

A kézdivásárhelyi Damó Csaba a képzés, a program hiánypotló, élményt nyújtó jellegét hangsúlyozta: „Annak ellenére, hogy a család az a sejt, melynek sok-sok szövevénye alkotja és alakítja a társadalmat, az iskolai oktatásban a legkevesebb szó esik róla. Sokféle tudományt belesulykolunk a diákokba, pl. biológiából szépen megtanulják az embrió fejlődési szakaszait, talán a korai szexualitásról is szó esik, de a házasság fontosságáról, illetve a családi élet értékeiről keveset beszélünk. Ezt a hiánypótlást hivatott felvállalni ez az előadásokból, a hagyományos frontális (ki)oktatáson túlmutatva hatékonynak bizonyuló érdekes módszerekből, játékokból álló rövid együttlét. A szatmári Lepedus Istvánnak és munkatársainak köszönhetően egy olyan kidolgozott munkatervvel ismerkedhettünk meg, amely az osztályfőnöki órák keretben lehetővé teszi a családi életre való nevelés bekapcsolását az iskolai életbe.”

Kovács Rita, a gyergyószentmiklósi kétgyermekes családanya számára nagy élmény volt együtt dolgozni, együtt tanulni és együtt gondolkodni a különböző helységekből érkező szülőtársakkal, pedagógusokkal, pszihológusokkal: „Már a bemutatkozás rendhagyó módon történt, a kérdéseinkre gyakorlati válaszokat kaptunk, hallhattunk megélt tapasztalatokat sikerekről, nehézségekről egyaránt, ugyanakkor olyan játékokat próbáltunk ki, amelyek a program keretein belül önismeretre, egymásrafigyelésre, tiszteletre tanítják a gyerekeket, fiatalokat. A szentségimádás során Isten elé vittük eljövendő munkatársainkat, a kis- és nagydiákokat.”

Csal. Csalok. Oka? …Csak! — Ács. Ácsol. Dal. Dalolok. Ad, adok. Old, oldok. Áld, áldok… Csodák? Családok…Mindez ott van a családok szó betűiben. S hogy e benne rejlő sok árnyalat közül melyik tetszik át törékeny bőrén társadalmunk e levegőnyi-fontos, levegőnyire-elhanyagolt sejtjének? Rajtunk is áll. Ebben hittünk mind a harmincan, akik összegyűltünk Gyergyóban. Miután szívünket-lelkünket átitatták a szatmári társaink élő, élvezetes, hiteles, emberközeli és isteni bölcsességgel teli tapasztalatai, mi is megterveztük a gyakorlatba ültetés első lépéseit. Ki, kivel, mit, hogyan, mikor visz be a közeli iskolákba, osztályfőnöki órákra, hogy a gyermekeket közelebb vigye az egészséges család-fogalomhoz, néhány valódi értékhez. (Egyed-Zsigmond Enikő)