Le a kalappal és a kendővel is

Az ünnepségen, amelyen több mint százan vettek, templomi szertartással kezdődött, majd az önkéntesek nagy szeretettel fogadták mind a 75 szép korút, akik eljöttek, hogy együtt ünnepeljenek.

Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. A kultúrotthon nagy pompának örülhetett, hisz az őszi természet által kínált dekoráció öltöztette. Láthattunk különböző méretű és formájú tököket, egyesek még arcot és kalapot is kaptak, szőlőfürtök és kukoricacsövek lógtak körös-körül. Az asztalokon mindenféle finomság mellett alma, dió és még sok-sok őszi termés megtalálható volt a gyertyafényben.

Az idősek sem tétlenkedtek, hisz rengeteg finom süteménnyel érkeztek, és a fejkendő- és kalapkiállításra is beneveztek. Volt, aki az édesapja fogság ideje alatt hímzett zsebkendőjét hozta el, mások meg az eddig sosem használt, nagy becsben tartott fejfedőjét, öröm volt nézni, milyen büszkén mutatták be.

A helyi Nyírő József iskola diákjai népviseletbe öltözve énekkel és táncokkal köszöntötték a nagymamákat, nagytatákat, az önkéntesek részéről Olasz Erika verset szavalt, míg a Caritas-munkatársak paródiával kedveskedtek az ünneplő seregnek.

Sándor István programfelelős először egy kis egyéni vetélkedőre hívta meg a bátrabb jelentkezőket. Megirigyelhetné sok fiatal felnőtt, ahogy ezek a „hetvenkedő-nyolcvankodó” idősek játszanak, hetykén ugrottak át a kerítésen, kapkodták a krumplit, válogatták a diót, hordták a tejet, halászták az édességeket. Végül minden bátor jelentkező jutalmat kapott: volt, aki színházjegyet nyert, mások pizza utalványt, sajtot, vacsorát a helyi csárdában és olyan is volt, aki egy nagy üveg helyi mézet vihetett haza nyereményként.

A csoportos vetélkedőben a kevésbé bátrabbak is aktívan részt vettek, hiszen a hosszú távú memóriájuk volt próbára téve és egyben egy kis nosztalgiázásra hívták meg őket a saccolós történelmi, földrajzi és irodalmi kérdésekkel. Nagyon jól összedolgoztak a csapatok és meg is kapták a jutalmukat, amellyel el is kezdődött a a szeretetvendégség, ahol kellemes zene mellett eszegettek és iszogattak az egybegyűltek, miközben tombolahúzásra került sor.

Záróakkordként mindenki virággal és képeslappal távozott, hogy még sokáig emlékezzenek, hogy ha olykor úgy is tűnik, nem feledkeztünk meg az idősekről, tiszteljük és becsüljük őket.