LElkes CSOportvezető képzés

Elkötelezett önkénteseknek szerveztek csoportvezető képzést január 13-15. között Székelyudvarhelyen. A résztvevők vallanak erről.

A három napos képzésen az egyházmegye több régiójából voltak jelen résztvevők, összesen tizenhárman. Az interaktív képzés célja, hogy olyan gyakorlati tudást, készségeket adjon át, amelyeket a jelenlevők otthon, saját kis közösségeikben is tudnak kamatoztatni, mint önkéntes munkatárs vagy mint csoportvezető. A következőkben a résztvevők vallomásaiból olvashatunk.

A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad. A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot…- ez a gondolat volt a fejemben, amikor péntek délután két másik önkéntessel, Zsuzsával és Eszterrel, a nagy havazásban, csúszós úton elindultunk a Hargitán át Székelyudvarhelyre a csoportvezető képzésre.
Szerencsésen megérkeztünk. A szervezők szerint kevesebben gyűltünk össze, mint ahány emberre számítottak, de ennek ellenére egy élmény dús hétvége elé nézhettünk.
Kevés embert ismertem a csoportból. Az ismerkedés során kiderült, hogy mindenki inkább csapatban szeret dolgozni, mint egyedül. Délután még nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Este, amikor csoportokra osztottak bennünket, akkorra viszont már oldott volt a hangulat. Nagyon jól esett a többiek közvetlensége, megnyugtató volt, hogy van passzolási lehetőség, de ezen a hétvégén nem is került erre sor, hogy olyan dologról kelljen beszélnem, amiről nem szeretnék.
A csoportok különböző generációkból tevődtek össze, így érdekes volt megismerni különböző korosztályú emberek tapasztalatait és az ők szemszögéből is rálátni dolgokra. A csapatban rövid idő alatt sikerült egymásra hangolódni, jól összerázódtunk. Jó volt, hogy mindig mindent közösen megbeszéltünk a csoporton belül, segíthettünk egymásnak, feloszthattuk egymás között a feladatokat. Mindenki hozzátette a saját részét, senki sem a másiktól várta a megoldást, mindenki tette a dolgát. Eredményesen tudtunk együtt dolgozni, kiélhettük kreativitásunkat, és folyamatosan élt bennünk a motiváció.
A hétvégén sok hasznos információt, ötletet sajátítottam el, amit remélem, hogy a saját közösségünkbe is sikerül bevinnem.
Azt gondolom, hogy ha lenne rá alkalom meg kellene szervezni, hogy településenként meghívni 2-3 lelkesebb, érdeklődőbb fiatalt egy ilyen képzésre. Hasznos lenne olyan szempontból, hogy jobban merjenek kezdeményezni a községen belül, hogy egy ötleteket kapjanak, vagy pedig az ötleteikre megvalósítási lehetőséget keresni, mert szerintem tennének, csak nem tudják a hogyanját. (Győrfi Kinga, Csíkszereda)

Kíváncsian, izgulva mentem a Lecsóra, nem voltak előzetes információim, csak annyit tudtam, hogy csoportvezető képző. Ezzel szemben a csoportról, csoportvezetésről szóló információk mellett teljesen új dolog volt számomra a projekt készítés. Tetszett, ahogy végigvittük a projektet az elgondolástól egészen a támogatók megköszönéséig. A játékok, játékos tevékenységek segítettek abban, hogy feloldódhassak idegen emberkék előtt, ráhangolt/elősegítette a közös munkát. Számomra ez a hétvége kikapcsolódást jelentett, kizökkenve a mindennapokból új dolgokat ismertem meg és most dillemmázok, hogy hol, hogyan tudnám hatékonyan alkalmazni. (Málnási Zsuzsanna, Csíkmindszent)

A lecsó képzés számomra egy nagyon intenzív, élménnyel teli hétvégét jelentett.Sokat tanultam az előadásokból, egy kicsit jobban beleláttam a Caritas működésébe, újabb ötleteim támadtak, és jó érzés tudni azt, ha van egy jó ötleted, megkapod a segítséget a szervezettől, hogy megvalósíthasd. Nem szeretek általában játszani, de itt voltak játékok, amik nekem is tetszettek.Ilyen volt a makarónis játék.Nagyon szerettem a "projektünkön" dolgozni, igazi nekem való kihívásnak éreztem, és szerettem azt, hogy amikor egy- egy résszel végeztünk, azt átbeszéltük, és kiértékeltük. Azt gondolom, hogy ebből nagyon sokat lehetett tanulni. Az önkontrollt is volt alkalmam működésbe hozni, és örülök, hogy ez nem került erőfeszítésembe, nagyon szívesen dolgoztam együtt a csoporttal, nem akartam mindent egyedül megoldani( remélem, ők is úgy érezték).A plakátunkra nagyon büszke vagyok, Réka!!! A fentieken kívül érdekes volt a képző lányok képzési módszereire rácsodálkozni, a kinti "csúnya" életben nem hiszem, hogy ilyesmivel összefutna az ember. Utoljára hagytam, de egyáltalán nem utolsó szempont az, hogy hasonlóan gondolkozó emberekkel ismerkedtem, barátkoztam. Nagyon szeretem azt látni, hogy a fiatalság egy része ennyire akar tenni, és tesz azért, hogy a világ egy ici-picit szebb, a szükség pedig kisebb legyen. Most már csak azt remélem, hogy a jó Isten ad nekem erőt, időt, és elszántságot ahhoz, hogy a tanultakat elesettebb embertársaim javára felhasználhassam. Ehhez kívánok mindnyájunknak erőt, és egészséget! (András Anna-Mária)