Lelkigyakorlat szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak

Csendben szól az Isten…

…Tapasztalhatták meg a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Caritas Ki-Út Programján résztvevő szenvedélybetegek és hozzátartozók 2016. június 30 és július 3. között, a székelyudvarhelyi Szent Pió Házban tartott lelkigyakorlaton.

„A csodaváró tömegből kilépve, a csendbe elvonulva tanultunk figyelni Jézusra és arra, amire Ő itt és most meghív. Kapcsolatba kerültünk a belső éhségünkkel. Megtanultuk, hogy mennyire fontos a csend, hogy meghalljuk a bennünk megszólaló isteni üzenetet. Arra figyelmeztetett Jézus hogyan meztelenítünk le másokat és sokszor saját magunkat is, meghívott, hogy magunkra öltsük azt a méltóságot, amit a szerető Isten képes megadni nekünk.

Ha a szeretettséghez közelebb kerülünk, akkor képesek leszünk elhagyni mindazt, amit a szenvedélybetegség és annak következménye okozott érintettnek és hozzátartozónak. Akkor ki lehet lépni a mentegetőzésből, hazugság-áradatból, és ismét előbukkan az ember igazi értéke. Ezt megtapasztalva képessé válunk saját élettörténetünk elfogadására, az igazi megbocsátásra, s ez tesz képessé majd mások elfogadására és befogadására is. Így a saját maga börtönébe zárt ember ki tud lépni a fogságból, és képessé válik, hogy a másik emberrel való találkozásban a gyógyulást, a szabadulást segítse.

A Szentírás tanítását hallgatva és szívünkbe fogadva tanultuk: az irgalmasság testi cselekedeteit fordítsuk le arra a valóságra, amelyben a szenvedélybetegek és hozzátartozóik élnek, és amelyből gyógyulni szeretnének. A közös ima, a gondolatébresztő elmélkedések, a kiscsoportos megosztások, a közös ünneplés, a könnyek és mosolyok minden résztvevőben megerősítették józan élet vágyát, és így azok erőforrássá váltak.

Gondolatok a résztvevők visszajelzéseiből:

„Kerestem, hogy mi az a hibám, amivel akadályozom a párom változását. Sok választ kaptam és látom, hogy milyen lépéseket kell megtegyek. Ehhez viszem magammal a társak együttérző szeretetét. Ez segít, hogy elengedjem a haragot, s meg tudjak bocsátani. Gyakorolni szeretném a másokra való odafigyelést.”

„Kívánkoztam a lelkigyakorlatra, mert lelkileg is mélyen voltam. Itt feltöltődtem, magabiztosabb lettem. Sok szeretetet kaptam. A társak által tanulom a türelmet és a józanságot.”

„Kétségbeesetten, de ugyanakkor boldogan érkeztem meg, mert tudtam, van egy hely, ahová mehetek, s ahol új reményt kapok. Újra embernek érzem magam, előjöttek azok az álmok, amikről azt hittem, sosem valósíthatóak meg. Most érzem, hogy mi felé tartok. Meglepett a szeretet ereje. Szeretném, hogy az itt fellángolt hitet őrizzem és ápoljam, hogy minden nap ebből építkezhessek.”

„Kiégetten, életuntan és vágyakozva érkeztem meg. Vágytam Jézus közelségére, a megértésre, a jó tanácsokra, a tanításra, a hasonló helyzetben lévő emberek társaságára. Megváltozott a pár nap alatt az élethelyzetemhez való viszonyulás, remény és erő költözött belém. Magammal viszem a lelkigyakorlat hangulatát, a beszélgetéseket. És azokat a felismeréseket, amiket gyakorolnom kell, hogy változhassak és változzon a helyzetem.”

Kedves Rita
Segítőnővér, a Ki-Út Program munkatársa

A program fő támogatója Hargita Megye Tanácsa: