A Gondviselés visszajelez

Nagykárolyban születtem 1973-ban, magyar anyanyelvű sváb családban, templomközelben. Családos ember vagyok, három gyerek édesapja. A keresztény közösségi lét meghatározta gyermekkoromat, fiatalkoromat, az egyetemista éveket, és úgy tűnik, mellém szegődött egész életemre, hiszen most is tagja vagyok vallási közösségnek, vezető beosztású munkatársa a római katolikus egyház szeretetszolgálatának, a Gyulafehérvári Caritasnak.

Volt időszak, amikor azt hittem, számítógépes programozóként fogom keresni kenyeremet, számítástechnikából diplomáztam és hat évet programozóként dolgoztam, közben a szociális munkás szakot is elvégeztem. Mindkét téren szerzett tudásnak hasznát veszem. Még egyetemista voltam, amikor munkámat ajánlottam fel a Gyulafehérvári Caritas akkori igazgatójának, Szász Jánosnak.

2003-tól kötődöm a szeretetszolgálathoz, és az évek során volt alkalmam megélni és alakítani a cselekvő szeretetet. Részben, mert osztom egy barátom kijelentését, miszerint ebből a munkából, amit végzünk, 50 százalék a mi részünk, a többit a Jóisten teszi hozzá. Hiszem, hogy Ő benne van ebben a munkában, ezáltal van lehetőségünk olyat tenni, ami konkrét, érzékelhető, emberi, és ezáltal tapasztalhatjuk meg, hogy e munkánknak értéke van, nem hiábavaló. Az ad nekem lendületet és kitartást, hogy azzal, amit teszek, a Teremtő társa lehetek. Nem utak, nem házak épülnek munkánk során, hanem kitörési lehetőségek emberek számára, kilátások egy kicsit jobb élet irányába.

Az értékkereső világban én itt találtam meg a helyem azzal együtt is, hogy vezető beosztásúként sokszor kell perbe szállnom önmagammal, környezetemmel. Nem mindig könnyű az emberi ötven százalékot odatenni az isteni mellé. Bár a mindennapokban nehéz harcokat kell megvívni, a kollégákkal együtt hiszem és tapasztalom, hogy érdemes kitartani, ebben a szolgálatban megmaradni, mert ez a cselekvő szeretet olyan érték, ami nem inflálódik. A Gondviselés visszajelez… és megerősít.

Ludescher László, a Szociális Gondozás Ágazat igazgatója