Magánytalanság

 

Senki sincs magányra ítélve. Akkor sem, ha megöregedett. Akkor sem, ha beteg. Lehet, hogy elment a társ, kiröppentek a gyerekek, ritka-drága luxus, hogy hazaröpüljenek. Kopnak a ruhák, a csontok, a csigolyák. Még akkor is, ha az ember egész nap csak egyik székről a másikra ül, és reméli, hogy a széles képernyőjű televízió, a zúgó rádió, a könyv lapjai vagy az újság hasábjai elrejtik majd önmaga elől: mennyire fáj haszontalanságának tudata. Nem hasznos már, nincs rá szükség, azt képzeli, képzelgeti, és minél többször teszi, annál erősebben hiszi. Egyre nehezebb kimenni a házból. Még kenyérért is. Minek?

Ezért van közösség Marosszentgyörgyön: legyen társaságuk, igazul tükröző barátjuk a tévképzeteik fogságába esett, sokszor társuk mellett is magányos embereknek; gyógyuljon lelkük, amelyről nem akarnak tudomást venni; tisztuljanak gyötrő gondolataik. Kortársakból áll a közösség. Minden egyén mögött egy áttanult, átdolgozott, áttapasztalt élet, megosztásra váró emlékek. Továbbadásuk vigasz, öröm és reményforrás, foganó gondolata a tudatnak: értékesek tapasztalataik, amelyeket az ifjabb generációk nevelésére fordíthatnak. Bölcsességgé érett tapasztalatainak puttonyát csökönyösen és fáradozva cipeli magával az az ember, aki nem ajándékozza meg emlékeivel környezetét. Pedig minden elmesélt történettel könnyebb lehetne életzsákja, és gazdagabb az őt hallgató személy fantáziája.

Itt lehet beszélgetni. Négyszemközt, barátian. Vagy nyíltan, nagycsoportban, az időskor testi és lelki sajátosságait kitűnően ismerő szakemberek jelenlétében. Táncolni is lehet: kíméletesen, élénken, vidáman, az aktívan működő szeniorörömtánc-csoportban. Mindezen foglalkozásokat a Gyulafehérvári Caritas Marosszentgyörgyön dolgozó munkatársai tartják: Kacsó Katinka szeniorörömtánc-oktató, Szigyártó Adrienn pszichológus és Kiss Gyöngyi gyógytornász, szeniorörömtánc-oktató. Arra is gondjuk van, hogy emlékezetessé tegyék a szépkorúak számára az ünnepeket. Ötletes programokat szerveznek az idősek világnapjára, és meghitté teszik a közösség számára a karácsonyi ünnepséget. Nyáron történelmi helyekre, szép vidékekre látogatnak együtt.

Derűs nyugdíjasok
„Vidám nyugdíjasok vagyunk. Élvezzük az életet. Sokat szórakozunk. Mindenfele járunk: táncolni a Caritas szeniorörömtánc-csoportjába, egyházi kórusba, kirándulni, színházba Marosvásárhelyre és operába Kolozsvárra. De ha nem is megyünk messze, akkor is minden nap kimozdulunk a házból. A begubózás az időskor legnagyobb ellensége, mert idővel egyre több ürügyet fogsz találni az otthon maradásra. Ha valakinek betegség miatt nehézkessé válik a mozgása, az érthető. De akkor is jót tesz, ha egy rövid sétára kilépsz a házból. Mert ha kimész, ha csak vásárolni is, már fel kell öltöznöd, máris másként érzed magad. Legtöbbször találkozol is valakivel, aki rád köszön, megkérdezi: hogy vagy, és akár megvárja a választ, akár nem, téged különféle ingerek érnek, kapcsolatba kerülsz valakivel. De többnyire azért beszélgetésbe elegyednek az emberek egymással, és minden ilyen beszélgetés hozzátesz valamit a napodhoz” – osztotta meg gondolatait mindjárt a beszélgetésünk elején Kocsis Ilona.

„Szívesen járunk szeniorörömtáncra. Nem annyira az új táncok tanulása miatt, hanem azért, mert rövid idő alatt több lépést, mozdulatot, figurát kell elsajátítani, azokat észben tartani, és az induló zenére ritmusra eltáncolni. Figyelni kell, használni az agyunkat. Ez egy remek agytorna, amire szükség van. A hangulat is nagyon jó. A társaságért is jó ide jönni. Sokat beszélgetünk, feldobja a napunkat. Meg aztán: egy újabb ok, amiért kilépjünk a házból. Milyen másként telik a hét, ha az ember tudja: táncolni fog. Napokon át készül, és nem engedi, hogy esetleges rosszkedve vagy egy enyhén fájó testrész eltérítse a szándékától” – tette hozzá Pop Ildikó.

A két nyugdíjaskorú hölgynek nem csupán a külseje, hanem a gondolkodásmódja is ápolt volt. Bátran és kíváncsian mondtak igent egy számukra teljesen idegen caritasos munkatárs kávémeghívására, akivel jókedvűen és nyitottan csevegtek egy órácskát, majd átsétáltak a kastély udvarára egy fotó kedvéért.

Közösségi szociális szolgáltatásainkat a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal támogatja.

Orbán Júlia