Majális a Szent Erzsébet idősek otthonában

Ha eljön május, nehéz a négy fal között tartani az embert, legyen kisgyerek vagy aggastyán, vágyik a természetbe. Majálist ünnepeltek a Szent Erzsébet idősek otthonában is, és a miccssütésre a bentlakók hozzátartozóit is meghívták. Amíg készült a finom eleség, tartalmas alkotótevékenységre került sor, amelyről dr. Kiss Gabriella szakmai vezető úgy fogalmazott, hogy „Segítségért nem várt segítséget kaptunk! A szeretet csodákra képes!”

A történet kezdetéhez vissza kell ugornunk az időben. Tavaszra várva az idősek és az otthon munkatársainak gyerekei papírvirágokat készítettek. Ezek az alkotások képezték a ráhangolódást a majálisra. Időközben, egy Alzhemer Café-rendezvényen megismerkedtek Köl Tündével, hozzátartozóként érkezett, demenciával diagnosztizált édesanyja megváltozott viselkedését akarva jobban érteni. Tünde segítséget kért, és segítséget ajánlott fel, kézügyességét, szépérzékét az alkotásban való jártasságát. Önkéntesként vett részt tojásíráson húsvét előtt, nagy tálca máléval örvendeztetve meg a társaságot. Nagy volt az öröm, hogy a nagymamák sütije újra terítékre került.

Tünde hűséges önkéntesként a majálisra is segítségét ajánlotta, ötlete nyománlufi-technikával készült virágfestmény-sorozat május másodikán. Közös alkotások ezek, az otthonlakókat hozzátartozóik segítették, és jutott mindenkinek Tünde almás palacsintájából is.

Időközben elkészült a miccs, került mellé sör is, a teraszon asztalt terítettek, még a napernyőket is kihelyezték, hogy teljes legyen a kényelem. Tartalmas együttlét után az egyik otthonlakó így köszönt el a társaságtól: „Na lesz amiről este beszámoljak a fiamnak! Nekem is meglepetés volt, de neki is az lesz!”

Meglepetés-majálisozás volt tehát idősek és hozzátartozói körében a szeretet csodájának megélésével. És születnek az újabb tervek, melyekről később még hírt hallanak azok is, akik személyesen nem vehetnek részt az együttléteken, de hazagondolnak aggódó-remélő szeretettel.

Balázs Katalin