Málnási Zsuzsa „lecketerve” Csíkmindszenten

 

Láttál már gyereket tanulni fásszínben? Iskolatáska cipzárja helyén kötőcérnát használni? Láttál már kialvatlan gyereket, akinek sikerült tizenegy igazi „h” betűt írnia? Érezted a „tiszta” kézben tartott „maszatos” kezet, amelyik bizonytalanul szorítja a maroknyi ceruzát? Ennek látása és érzése tölti be az embert, amikor (a Csíkszeredától 8 km-re fekvő) csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola I-IV. osztályába járó, 18 hátrányos helyzetű gyereknek tanulást elősegítő foglalkozást tart hét mindszenti önkéntes munkájával.

A karácsonyra szervezett szeretetakció után Málnási Zsuzsánna társszervező, aki kórházi szociális munkás és a Gyulafehérvári Caritas önkéntese, megfogalmazta, hogy „ezekkel a gyerekekkel a mindennapokban is kellene, hogy kezdjünk valamit!”. Így indult el egy önként vállalt gondolat és így valósul meg tettekben a tanulást segítő foglalkozás. Egy és fél hónapra rá, február közepén megtartottuk az önkéntesek képzését, ahol a csapatjátékokat, elméleti anyagokat és mandalafestésben kapcsolódtunk ki és csendesedtünk el hét talpraesett önkéntessel.

Az iskola igazgatója, Kánya László támogató magatartása és a foglalkozáshoz szükséges két tanterem biztosítása, a tanító nénik pozitív visszajelzései és a gyerekek foglalkozáson való aktív munkája megerősítést ad mindannyiunknak a program hasznosságáról.

Hálásan köszönöm elsősorban Málnási Zsuzsának a szervezőkésségét és a foglalkozásokhoz való aktív hozzáállást, mivel nélküle mindez nem „élne, szuszogna és fejlődne”. Köszönöm Renátának, Edinának, Szilárdnak, Ildikónak, Izának és Zitának a heti két órás önkéntesen vállalt foglalkozást. Bízom benne, hogy sokan lesznek még, akik mindezt „megértik” és cselekszik is! (Roth-Vízi Réka)