Málnási Zsuzsa „lecketerve” Csíkmindszenten
Az önkéntes munka egy apró mozaikja az Önkéntesség európai évében
Ha elmondod, elfelejtem. Ha megmutatod, talán emlékezni fogok rá. Ha részt veszek benne, megértem.
Láttál már gyereket tanulni fásszínben? Iskolatáska cipzárja helyén kötőcérnát használni? Láttál már kialvatlan gyereket, akinek sikerült tizenegy igazi „h” betűt írnia? Érezted a „tiszta” kézben tartott „maszatos” kezet, amelyik bizonytalanul szorítja a maroknyi ceruzát? Ennek látása és érzése tölti be az embert, amikor (a Csíkszeredától 8 km-re fekvő) csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola I-IV. osztályába járó, 18 hátrányos helyzetű gyereknek tanulást elősegítő foglalkozást tart hét mindszenti önkéntes munkájával.
A karácsonyra szervezett szeretetakció után Málnási Zsuzsánna társszervező, aki kórházi szociális munkás és a Gyulafehérvári Caritas önkéntese, megfogalmazta, hogy „ezekkel a gyerekekkel a mindennapokban is kellene, hogy kezdjünk valamit!”. Így indult el egy önként vállalt gondolat és így valósul meg tettekben a tanulást segítő foglalkozás. Egy és fél hónapra rá, február közepén megtartottuk az önkéntesek képzését, ahol a csapatjátékokat, elméleti anyagokat és mandalafestésben kapcsolódtunk ki és csendesedtünk el hét talpraesett önkéntessel.
Az iskola igazgatója, Kánya László támogató magatartása és a foglalkozáshoz szükséges két tanterem biztosítása, a tanító nénik pozitív visszajelzései és a gyerekek foglalkozáson való aktív munkája megerősítést ad mindannyiunknak a program hasznosságáról.
Hálásan köszönöm elsősorban Málnási Zsuzsának a szervezőkésségét és a foglalkozásokhoz való aktív hozzáállást, mivel nélküle mindez nem „élne, szuszogna és fejlődne”. Köszönöm Renátának, Edinának, Szilárdnak, Ildikónak, Izának és Zitának a heti két órás önkéntesen vállalt foglalkozást. Bízom benne, hogy sokan lesznek még, akik mindezt „megértik” és cselekszik is! (Roth-Vízi Réka)