Már szombaton a csütörtöki táncot várják

Egy-két-há, négy-öt-hat, jobbra kilép, mellé zár, össze-szét, össze-szét, hátralépés, párcsere, szalagtalanok balra át, szalagosok keresztben hátra. Tévedés ne essék, nem ezredes parancsolgat így a katonáinak, hanem a Gyulafehérvári Caritas táncoktatói osztogatják tanítványaiknak az értékes utasításokat. Kacsó Katinka, Kiss Gyöngyi és Cosma István határozottan magyarázzák a figurákat, és bemutató lépéseik ritmusra simulnak a hidegrázóan szép rumba és a bódító angolkeringő dallamaiba. Éppen szeniorörömtánc-próba zajlik a Caritas Házban. A Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központját látogató emberek jöttek el a mozgás, a tánc és az együttlét öröméért. Vidám hangulatról és felszabadultságról tanúskodnak a fotók, de mit élnek át a szépkorúak, mi vonzotta őket a csoportba, és mikor kezdődött táncszeretetük – erről beszélgettünk Patkó Erzsébettel a szünetben.

Miért kezdett szeniorörömtáncra járni?
– Kíváncsi voltam. Jártam már tánciskolába Nagyszalontán. Akkoriban kötelező volt, és illet is, hogy egy fiatal még érettségi előtt megtanuljon táncolni. Keringőt, tangót és foxot tanultunk. Aztán bálokba jártunk, majd diszkóba. Hosszú ideig kimaradt az életemből, és amikor Katinka jelezte, hogy csoport indul, megragadtam az alkalmat. Örülök, hogy bepótolhatom a tánc nélküli éveket, mert azontúl, hogy örömet okoz, sok hozadéka is van.

Milyen hozadékai vannak?
– Például a mozgás. Szerencsésnek tartom magam, hogy táncolni járhatok, mert sokan vannak, akik mozdulni sem tudnak már. A másik a jelenlét. Egészen jelen kell lenni ahhoz, hogy a mozdulatokat helyesen végezzük. Éppen ma tapasztaltam magamon, hogy egyik tánc közben arra gondoltam, mit fogok főzni ebédre, és el is rontottam a lépést. A tánc jelenlétre tanít, és ez szerintem az élet minden területén fontos. A közösség miatt is nagyon jó járni. Van egy ismerősöm, aki belekeseredett az öregségbe. Biztattam, mozduljon ki egy kicsit. Először tornázni jött el, majd csatlakozott a tánccsoporthoz is. Ő szokta mondani: úgy érzi, soha nem telik el a hétvége, és már szombaton a csütörtöki táncot várja. Ismerkedünk, beszélgetünk, és ha összefutunk az utcán, köszöntjük egymást. Sokan magányosak, de itt társaságban vannak. Aki ebbe belekóstol, nem hagyja.

Elhiszem neki. Ugyanez fogalmazódott meg bennem, miközben a fényképezőgép lencséje mögül figyeltem őket. Jókedv, ellazultság, felszabadultság ült ki az arcukra. Szemük többnyire csukva volt, és gyakran nem lehetett eldönteni: öröm, összpontosítás vagy a kettő ötvözete készteti őket erre. A koreográfiák eltáncolása komoly koncentrálást igényelt, megdolgoztatta az idősödő emberek elméjét, izmait és mosolyráncait. A szeniortánc valóban öröm, mozgás és agytorna a tánc világnapján és a hétköznapi próbákon egyaránt.

Orbán Júlia

Kapcsolódó írások:
Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központja>>>
Egészségünk megőrzése helyes táplálkozással>>>
Háborgó tó: a kishitű lélek tükre>>>
Boldog születésnapot!>>>
Alzheimer Café – A tünetek felismerésétől a kezelésig>>>
Támaszcsoport demenciával élők gondozói számára>>>
Támaszcsoport daganatos betegek számára>>>
Szenior örömtánc Marosszentgyörgyön>>>
Elismerésre jelölték a Gyulafehérvári Caritas időseket segítő programjait>>>
Demencia témában tartottak érzékenyítő alkalmat>>>
Szeniorörömtáncot honosít meg Romániában a Gyulafehérvári Caritas>>>

Rólunk mondták:
Daganatos betegségek időskorban. Tabutéma? >>>
Kolozs megyei szépségek nyomában >>>
A demens emberek világában – Szerető kommunikáció >>>
Időskori lábdeformitások >>>
Helyes táplálkozás >>>
Az idősek világnapját ünnepelte a Caritas >>>
Elismerésben részesült a Teréz Anya Központ – Színfoltot visznek az idősek mindennapjaiba >>>
Időskori demencia >>>
Cosma István és Szigyártó Adrienn a Marosvásárhelyi Rádió Jó reggelt, Erdély! műsorában >>>