Maros megyei tinik tábora Kőrispatakon

Tavaly a rugalmasság volt a kulcsfogalom Borzonton, idén emellett a „semmi sem lehetetlen” törvénye, azaz a „megoldjuk” fogalmazódott meg legtöbbször a Gyulafehérvári Caritas Maros megyei Családsegítő Szolgálata által megvalósított kőrispataki tinitáborban

A 25 Maros (szovátai, szakadáti, gyulakuti, balavásári, göcsi, somosdi, dózsagyörgyi, maroskeresztúri és marosszentgyörgyi) és Hargita megyei, csíkszeredai 8-10. osztályba készülő serdülő szeptember 5-9. között hessegette el közösen a fenyegetően közel került új tanév gondolatát. A 17 lány és 8 fiú a semleges zóna által elhatárolt házikókban cuccoltak be szekrényeikbe és ágyikóikba, miután felleltározták a kertszerű barátságos udvar bőséges termését, és térerő után nyomoztak az alma- és szilvafák alatt, a kapu előtt, vagy a teraszokon…
Gyümölcsöző volt azonban a fiatalok számára az együtt töltött négy nap a strukturált program által nyújtott barátkozás, ismerkedés, előadások, kiscsoportos beszélgetések, játékok, vetélkedők, múzeumlátogatás, kézműveskedés, a reggeli ima, az esti gondolatok, a tábori Facebook, a tinifórum, a tábori himnusz és tábori tánc, az étkezéshez hívó zene, a közös hintázás – és sokáig sorolhatnánk még – révén.
A következő célokért dolgoztak együtt a fiatal szervezők és a még fiatalabb táborlakók, tanulók, szociális munkások, pszichológusok, szociálpedagógusok, gyógypedagógusok és segítő foglalkozású önkénteseik:
– pszicho-edukáció révén változásokat eszközölni a fiatalok szemléletmódjában
– a szociális és közösségi készségek fejlesztése
– elérni, hogy a közvetlen érintettek kérdéseket tehessenek fel, megfogalmazhassák véleményüket, problémáikról beszélhessenek különböző, számukra releváns témákban
– elsősorban vidéki környezetből származó tizenévesek ismeretanyagának rendszerezése és bővítése
– építő jellegű szórakozás biztosítása (vetélkedők, alternatív szabadidős foglalkozások, kirándulások).
Minden reggel ébresztettünk is, kézben tartottuk a konyhai szolgálatot is, vigyáztunk a környezet tisztaságára is, elő is adtunk (bár az előadások sorát Sándor István székelyudvarhelyi kollégánk nyitotta, kikövezve a további napok gondolatokat ébresztő bemutatóinak menetét), valamint fáradhatatlanul fényképeztünk is a kiscsoportos tevékenységek vagy az éjjeli felügyelet és a sok minden más kötelezettség mellett. Sándor István a tiniálmok mikéntjéről és hogyanjáról, szükségességéről mesélt olyan meggyőzően, hogy újra kellett terveznie saját programját is: a serdülők lelkesedésének, érdeklődésének engedve ő maga is ott ragadt estére, nemcsak az ajánlott böngésznivalók a könyvtárhoz hasonlóan népszerű táblán. Pedig nem is volt rajta kötelező az olvasmány…
Cosma István szociális munkás, pszichológus a tinik életének néhány további vonatkozását világította meg, az önismeretre összpontosítva én-pajzsokat kovácsoltunk önmagunk és mások számára. Bartis Kinga szociálpedagógus „Keresem – Szerepem – Szeretem” címmel vezette végig kis közönségét a párválasztás megkerülhetetlen kérdésein, a nemi különbségeken, a koherens kommunikáción, a szerelem mibenlétére, kialakulására, intenzitására, tartósságára és veszélyeire keresve válaszokat. Mindez ritka jó hangulatban, szinte állandó mosollyá ötvöződött a szervezők és meghívottaik arcán a szórakozással is felérő csapatmunka.
 
Voltak persze elvárások és szabályok is, a szervezőkre és a résztvevőkre is érvényesek, volt, amikor meg is szegtük őket, dacolva a következményekkel. Olykor hiányoztak az otthon maradt haverek és a szülők is, a tábori kutyus néha az otthoni házi kedvencet is helyettesítette, pénteken délben viszont már az egymástól való búcsú görbítette lefele az ajkakat, és csalt könnyeket az addig szüntelenül csintalanul csillogó szemekbe.
A tábori himnusz és tánc címéhez hűen nem lehetett panasz a felhőkre sem, ha néha be is szürkült az ég alja, a sok kedves játék, a filmklub közös élménye, a kikövetelt szabadidő, a karaoké hangereje, a tábortűz fénye és a T-faktor láza, valamint a tinibuli pörgése mindenért kárpótolt. És akkor még nem is beszéltünk a zöldségleves, a paszulyfőzelék, a lángos, a túróspuliszka, a spagetti, a tükörtojás vagy a 60 kéz által előkészített gulyás illatáról, ízéről, a tinitea vagy a szervezői kávé zamatáról.
Péntek délelőtt a Balint Trans visszahozta és ki is próbáltuk az egymásrautaltságot is a hétfői beköltözés közepette a Mercedes kisbusz csomagtartójában felejtett családi papucsokon, hogy még több emlék sűrűsödhessen a kiértékelő kérdőívek után útravalónak kapott, a heti történéseket összegző tábori mottóba, Ron Cristian gondolatába: Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban… mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.
Apró csodák a kőrispataki tájba belopódzó őszi környezetben, amelyek eredményeként még azok a fiatalok is előkeresték tinitáboros jegyzetfüzeteiket és tollaikat az elérhetőség-listák kedvéért, akik korábban egy sort sem írtak bele az előadásokon vagy kiscsoportokon sem. A buszra szállva, majd a buszon hazafele pedig legalább még egy zeneszámot csereberéltek egymással, és még egy-egy utolsó képet készítettek egymásról, a kőrispataki tájról, majd a faluhatárt jelző tábláról, a fák között el-eltűnő és elő-előbukkanó Bözödi tóról, miközben egymással versengve szólaltak meg a telefonok… („Mindjárt érkezem, anyu, várjál csak, hol vagyunk, Makfalván…”, „Vártok majd a csorgónál?”)
Apró csodák, köszönhetően a Gyulafehérvári Caritas Maros megyei Családsegítő Szolgálata csapatának, Szováta, Gyulakuta, Balavásár, Somosd, Dózsa György, Maroskeresztúr és Marosszentgyörgy önkormányzatának, névtelenséget kérő támogatóinknak, a szovátai Larix KFT-nek és a szovátai Corvinartcom KFT-nek, és a Caritas családsegítős táboroknak immár hagyományteremtő módon otthont adó kőrispataki Szőcs családnak. (Szabó Attila)