Megáldották a Mindennapok házát

Házszentelésre került sor Marosvásárhelyen március 3-án: a Caritas Házban, a Mărăști utca 36. szám alatt szentmisét celebrált Oláh Dénes a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia főesperese és Sajgó Balázs a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója, Isten áldását kérve a házra, az itt dolgozókra és klienseikre.

Hála a házért, az áldásért
Különleges alkalom volt valamennyi Caritas munkatárs számára, aki részt vett ezen a bensőséges ünnepen, hiszen az elmúlt években háromszor próbálkoztak már a házavató megszervezésével, amely azonban a járványhelyzet korlátozásai miatt mindannyiszor meghiúsult.

A Caritas vezetősége már 2020-ban nyilvánosan szerette volna kifejezni háláját egy ünnepélyes házavató keretén belül a kolozsvári Tektum Építészeti Irodának, az épület tervezőjének, aki kreatív pályamunkájával díjat nyert a 2021-es Román Építészeti Biennáléna szociális és kulturális épületek kategóriában, és ugyanabban az évben elnyerte Magyarországon a Pro Architectura díjat is. Köszönet illeti a Multinvest KFT-t is,  aki a letisztult terv alapján szociális innovációs és életminőség-fejlesztő központtá alakította Sütő András erdélyi író egykori otthonát. A ház ma kisbabák, gyerekek, fogyatékkal élők, fiatalok és beteg, idős személyek fejlesztésének, ellátásának helye. Egy olyan intim tér, ahová nem csupán fejlesztő foglalkozásokra, hanem baráti szóra, önkéntes munkára is szívesen betérnek az emberek.

A Caritas közössége háláját fejezi ki Oláh Dénes főesperesnek és Sajgó Balázsnak az elgondolkodtató prédikációért, a békés és tiszta életre való biztatásért, a ház megszenteléséért. Köszönet a Bethlen Gábor Alapnak, a Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegyének és a Bartimpexnek a támogatásért!

Orbán Júlia

Minden nap…
Nem szalagvágással és nem csinnadrattával szentelték fel a marosvásárhelyi Caritas-házat, és ez nem véletlen, hiszen nem ezek a külsőségek határozzák meg a Caritast – ebben hisz dr. Márton András Caritas-igazgató. A ház élettel teli, sok embernek szolgálja javát, és akik belakják, amit ők tesznek, arra a szervezetvezető szívesen idézi Isten szavát: jó, akarom, hogy legyél. „Sok ajándékot kaptunk, hogy szolgálni tudjunk. Adjuk tovább az életet!”– szólt a biztatás a megajándékozottaknak.

Tagadjuk meg magunkat, ne szégyelljük Jézust és szavát… – az Evangélium üzenetét tolmácsolva az ünnepi szónok egy fogalomra irányította a figyelmet: minden nap. Ez az a ház, ez az a munka, ahol minden nap szolgálat van, nem hébe-hóba, és nem amikor kedvem szottyan. Gazdag gyümölcsöt terem, ha Jézus szavát is így próbáljuk napi valóságra, életre váltani – hangzott el.

„Értelmes munka zajlik itt. Azt kívánom, az értelmes mögött mindig legyen ott a lélek. Mert a világot mi alakítjuk. Lehetünk mi, egyénenként a változás mások életében” – biztatott Sajgó Balázs lelki igazgató.

Aki túl közel van az „értelmes munkához”, talán nem is sejti, minek részese ő. Csak ha távolságot vesz, ha visszanéz, akkor döbben rá: ez jó, akartam, hogy legyél. Marton Magdolna képes erre, hiszen huszonhét éven át önkéntesként volt cselekvője a szeretetnek. A nyolcvanhárom éves asszony a házavató ünnepség díszvendégeként halk szavakkal adott példát az értelem mögötti lélekről, az értelmes életről.

Matyó nénit ma is megállítják a betegek, gyógyszerek felől érdeklődnek tőle. Nem csoda, hiszen a központi gyógyszertárban dolgozott 1990-es nyugdíjazásáig. Amikor a segélyek kezdtek érkezni, az ő segítségét kérték, hogy a plébánia udvarára érkező rakományokból kiválogassák, rendszerezzék a gyógykészítményeket. Ekkor döbbent rá, hogy ő patika nélkül nem tud élni. Vállalta is örömmel, hogy bérmentve lesz a Caritas-gyógyszertár vezetője, ahol az emberek jelképes összegért jutnak hozzá a külföldi gyógyszerekhez. Huszonhét évig végezte ezt a munkát önkéntes alapon. Néha-néha az utolsó években kapott egy kis honoráriumot, mai pénzben 200-300 lejt, de másnak örvend ő igazán: „A Jóistennek köszönöm, a huszonhét év alatt egy panasz, egy tévedés sem történt.”

Ahogy a segélyezés átalakult, a gyógyszerszállítmányok csökkentek, a szigorítások nőttek, megszűnt a Caritas-patika. Matyó néni tényleg nyugdíjba ment, de csak annyira, hogy ma is bárkit útbaigazítson gyógyszerügyben, hogy újabbnál újabb alkotásokkal gazdagítsa a préseltvirág-művészetet, és igent mondjon, ha a Caritasosok együttlétre hívják.

„Életemben szerettem segíteni, mondtam, ne hálálkodjanak érte, mert ezt Isten adja, én egy összekötő vonal vagyok” – így fogalmaz, aki a nyolcvanhármat már elrúgta, és Caritas-nagymamának tartja magát. A frissen felszentelt Caritas Házat, a Mindennapok házát, akik belakják, még ha nem is látják minden percben, hogy ez jó, összekötő vonalak minden nap.   

Balázs Katalin

Kapcsolódó írások:

A törődés csendes építészete (Kopacz Hanna, Winkler Márk, Építészfórum 2022. szeptember 19.) >>>
Caritas Innovation and Quality-of-Life Social Center / TEKTUM, ArchDaily 2022. március 27. >>>
Caritas-székhely lett Sütő András egykori házából (Hajnal Csilla, Székelyhon 2020. december 2.) >>>
Találkozóhely segítőknek – szociális innovációs központ (Vajda György, Népújság 2020. november 24.) >>>
Az építők átadták az új Caritas Házat (további fotók), 2020. augusztus 5. >>>
Ilyen volt, ilyen lesz, 2020. augusztus 11. >>>
A magyar kormány támogatja a Caritas két projektjét, 2020. június 29. >>>
Tervpályázat új központ létrehozására Marosvásárhelyen, 2020. április 1. >>>
A Caritas vásárolta meg Sütő András házát (Bodolai Gyöngyi, Népújság 2016. január 21) >>>