Megtalálták a világ legnagyobb kincsét!
Karavánszerű egy-egy napos foglalkozáson osztotta „kincseit” a Caritas családsegítő szolgálata a Hargita Megyei Tanács keretében működő Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság támogatásával
Az elmúlt évben 625 gyermekhez jutott el a Caritas-csoport; júliusban 9 Hargita megyei településen találkozhatunk a Kincskereső Karavánnal. Udvarhelyszék után Csík- és Gyergyószék következik, valamint Gyimesbükk. A főúttól távolabbi településeken szervezik meg a pszichoedukációs programot azok számára, akik nem tudnak táborba menni.
A Családsegítő szakemberei öten Marosvásárhelyről érkeztek, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, illetve Udvarhelyről pedig 2–2 munkatárs.
Három egymást követő napon Homoródkarácsonyfalva, Oroszhegy, Kányád és a környező falvak aprónépe indult személyes és közösségi értékkeresésre. Sok-sok torok fújta együtt a lelket, szellemet, önmagukat és egymást gazdagító „szigeteken”: „Kincset lelni jó dolog, másokkal megoszthatod”. Kincskeresők Szigetét találtuk az oroszhegyi sportcsarnokban. Bepillantottunk a Fürge Lábak, Aranytojás, A nagy ho-ho-horgász, Vad vizek, Cuki, valamint az Együttműködés szigetén zajló „gyöngyhalászatba”. A teljesítmény egyéni volt, a siker közös. Ügyességi próbákon gyakorolták: játszani, tanulni, együtt örvendezni jó. Egymás elfogadása gazdagít, mert mindenki más-más!
Az együttes élmények: sikerek, játékok, a közös étkezés, a szabadidős és ügyességi játékok a közösségi tudatot erősítették. És azt is: nem a fizikai erő a fontos – a legkisebb is lehet a legügyesebb. A felnőtteket is megérintette: a Budapestről itt nyaraló kislány milyen szeretettel ölelte át az alulszocializált környezetből származó társát.
Csoportok alakultak állatnevekkel, és a hozzájuk kapcsolódó gyermekdalokat énekelve találtak egymásra. Csiga, mókus, cica, nyuszi „családok” indultak a „szigetekre”, melyeket térkép segítségével találtak meg. A feladatok személyre szólóak voltak, de a csoport összteljesítménnyel szerzett „igazgyöngyöt”. A kreativitásfejlesztő kézműves-foglalkozáson készült terméskép, agyagoztak, és papírgyöngyből készítettek füzért. Külső értékektől indultak, és estére meglelték a legértékesebbet: a jó Isten szemében mi vagyunk a legnagyobb kincs. A díszes dobozban, a nagytükörben a rácsodálkozás örömével kiáltottak fel: én vagyok! (Molnár Melinda / szekelyhon.ro)