Megváltoztatott

Lassan, szelíden megváltoztatta  az élet értelméről, a létezés lényegéről, az élettel, embertársaimmal szemben támasztott elvárásaimról alkotott eddigi elképzelésemet a Gyulafehérvári Caritas Felnőtt képző programján belül elvégzett 36o órás  idősgondozó képzés.

Eddig, életem középpontja egy olyan pont volt ahová belefértem én, családtagjaim, barátaim, de  hogy  ennél tovább  tekintsek nem láttam értelmét.

A képzés során szerzett gyakorlati tapasztalat amint említettem lassan, szelíden egy kevésbé fényes , de igazibb  szemüveget  tolt elém, ami megnyitotta szememet, szívemet  azon embertársaim sorsa iránt, akik eddig nem estek bele a látószögemben.

Először is rádöbbentem arra, hogy nagyon boldog és hálás lehetek azért, hogy nem vagyok ágyhoz, házhoz kötve, hogy nap mind nap megadatik az a lehetőség, hogy láthatok távolabbi   pontokat mind a szobám sarkai. Ezek a felismerések megnyitották azokat a kapukat amik megtapasztaltatták velem az igazi boldogságot- közel menni és észrevenni mások szükségét és szolgálni, jót tenni maga a teljesség. A  teljesség élményét adta, hogy  a szomszéd néninek tüzelőt vittem be a házba, hogy kész voltam meghallgatni bánatát, nehézségét, hogy nem zárkóztam el az elől, hogy  én legyek a szükséget szenvedő ember keze, lába, szeme tehetségem, képességem szerint. Azáltal, hogy mertem nyitni mások fele megtapasztaltam milyen a szerető Isten közelsége, és ez a szeretet ösztönöz, cselekvésre késztet azután is, hogy vége tér a képzés.

(Fekete Júlia)