Mennyire jut eszembe imádkozni, ha bajban vagyok?
Beszámoló a 2025. évi, tavaszi lelkigyakorlatról
Március 6–9. között lelkigyakorlaton vettem részt, amely a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) és a Gyulafehérvári Caritas KI-ÚT programjának közös szervezésében zajlott, a székelyudvarhelyi Szent Pio Lelkigyakorlatos Házban.
Fotó: freepik.com
A lelkigyakorlat a szenvedélybetegségből gyógyulni vágyó személyeknek nyújt segítséget, immár közel 14 éve. Ez alkalommal, 12 szenvedélybeteg és 2 hozzátartozó kereste az utat a gyógyuláshoz, vagy megerősödni vágyott a józanságában.
A 12 szenvedélybeteg közül 2 már több éve józan, a többi erős elhatározással vág neki a jövőnek, abban a hitben, hogy a lelkigyakorlaton tapasztalt és tanult dolgok segítségével, sikerül megőrizni józanságát.
Fazekas György atya most Jónás történetét magyarázva, lélektől- lélekig hatva, élménydús és tanulságos történetekkel próbált rávezetni, a szenvedélyünk csapdáira. Mindannyian Jónásként viselkedünk megrögzöttségünkben, makacsságunkban, szenvedélyünk fogságában. Bármennyire is szeretnénk magunk megoldani a problémánkat, néha Isten akaratával is szembeszegülve, tehetetlenek vagyunk. Isten segítsége, az Ő határtalan szeretete nélkül, nem vagyunk sikeresek. Ha Őt hívjuk segítségül, és mi is hozzátesszük a mi kis részünket, akkor bízhatunk abban, hogy az alkohol rabságából van kiút.
Az elmélkedések kapcsán feltett kérdések:
Isten milyen feladatot adott nekem az életemben? Milyen lelkülettel teszem?
Mennyi olyan feladatot végzek, amit a környezetem tesz rám vagy elvár tőlem?
Milyen könnyen vagy nehezen ismerem be, ha hibáztam, vétkeztem, vagy miattam mások kellemetlen helyzetbe kerültek?
Felelősséget vállalok tetteimért, vagy kimagyarázkodom? Másokat okolok rossz tetteim miatt?
Mi mindent kell kidobni az életemből, hogy megmeneküljek és éljek?
Milyen váratlan segítségek értek a bajban? Kiknek a révén?
Mennyire jut eszembe imádkozni, ha bajban vagyok?
Mennyire mozdulok az Úr szavára, akár késve is?
A kis és nagycsoportos beszélgetések, maradandó nyomot hagytak bennünk. Az itt megtapasztalt őszinteség, nyitottság ritkán található meg a mindennapi életünkben. Ez egyik erőssége a lelkigyakorlatnak. Egy másik megtapasztalás, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, mások is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, de van járható út a józansághoz. Ezt az utat akarjuk járni, ezt az utat járom jómagam is már 5 éve.
Köszönet ezért a KASZ munkatársainak, akik évről évre fáradtságot nem nézve eljönnek és támogatnak, segítenek bennünket!
Köszönet a KI-ÚT program munkatársainak, akik megszervezték a lelkigyakorlatot!
Szívből remélem, hogy ősszel ismét találkozhatunk, gyógyult és gyógyulni vágyó szenvedélybetegek.
M.L. gyógyult szenvedélybeteg