Mérföldkő az erdélyi Alzheimer Café életében

Egy évtized munkájának gyümölcse került terítékre február 28-án a Szent Erzsébet Idősek Otthonában. A rendhagyó Alzheimer Cafén az eredményekről számoltak be a szervezők és meghívottak. Az utat és az utazókat ismerhettük meg, azt a folyamatot, melynek origója dr. Kiss Gabriella doktori disszertációjának kutatása volt, amikor a demenciával élők gondozóinak terhelődését kezdte vizsgálni. Az ő támogatásukért jött létre az első erdélyi Alzheimer Café Gyergyószentmiklóson, majd sorban, szerre számos Erdélyi városba is eljutott a kezdeményezés.

Erdélyi Alzheimer Café csoportok vezetői találkoztak

A Romániai Alzheimer Szövetség által Bukarestben szervezett konferencián a Caritas – Szent Erzsébet Otthonban működő jó gyakorlatokról hallhattak a résztvevők: a személyközpontú gondozásról, a mentálhigiénés foglalkoztatásokról, a Maeutika – „szívvel gondolkodva” Erasmus + Projektről, amely a pozitív kapcsolódási pillanatokat erősíti meg a demens személyekkel való munka során. A környezeti feltételek biztosításáról, a személyzet szakszerű képzéséről, a mozgáskompetencia fejlesztéséről volt szó – amelybe az Alzheimer Cafék során a hozzátartozókat is bevonják. Hazatérve, a jó gyakorlatokat magukkal hozták: a helyi szakemberek mellett, nyugat-európai szakemberek is bemutatkoztak, megosztva tapasztalataikat, kutatási eredményeiket, bevált módszereiket a demens személyek gondozásában. Ilyen volt például a demensbarát környezeti feltételek biztosítása: lekerekített bútorok, meleg színek festése, nyugtató fények, fényterápiás szoba.  A megmaradt készségeket stimulálják, biztosítják a szakszemélyzeti keretet, nagy hangsúlyt helyeznek a foglalkoztatásokra, a kinetoterápiára. A családokat bevonják az intézményi gondozás folyamataiba.

Volt szó a retrospektív kutatásokról – a gyermekkori traumákról, mint rizikótényezőkről a demencia kialakulásában, továbbá érzelem- gondolat- cselekedet prevenciós gyakorlatokról, a stresszmenedzsmentről, a coping-módszerekről, és az ingerlékenységről, ami az érzelmi, impulzív, indulatok önszabályozására hívja fel a figyelmet. Szó volt a hatékony kommunikációs módszerekről, a támogató csoportokról, traumák feldolgozásáról, a rizikótényezőkről, és a prevencióról, amelyben kihangsúlyozták a legalább hét óra alvást, a mediterrán étrendet, a sportot, a fizikai aktivitást, és a békés kapcsolatokra való törekvést. A rövid beszámoló után dr. Kiss Gabriella azt is megosztotta az Alzheimer Caféra összegyűlt közönséggel, hogy létrejött, működik az Erdélyi Alzheimer Café Egyesület.

Az eseményre olyan csoportvezetők kaptak meghívást, akik Erdély különböző településein az elindított Alzheimer Café alkalmakat a helyi szakemberekkel folytatják.  A továbbiakban ők beszéltek eredményekről és kihívásokról egyaránt egy szakemberekből és demens betegek hozzátartozóiból álló közönségnek.

Brassóban 2021-ben a pandémia terheivel együtt online indította el dr. Kiss Gabriella az Alzheimer Cafét, melynek vezetője Fridl Beatrix klinikai pszichológus, pszichoterapeuta aki elmondta, hogy a kisszámú magyar közösség mellett novembertől a román ajkúak számára is szerveznek rendszeres Cafékat, tevékenységeikbe bevonják a román anyanyelvű szakembereket is. A társszervező Máltai Szeretetszolgálat részéről Gáll Hajnal brassói elnök is jelen volt, kijelentve: „az én célom az embereket észrevenni, és számukra segítő kezet nyújtani. Segítünk az embereken, hogy a demencia megérkezésével ne álljon meg az életük.”

Sepsiszentgyörgyön a hónap utolsó péntekén, Baróton a hónap utolsó hétfőjén tartanak Alzheimer Cafét immár három esztendeje, tájékoztatott a társszervező Diakónia két munkatársa, Róth Enikő és Dénes Kinga. Nehézségként említették az emberek becsalogatását, mint mondták, akkor jönnek többen, ha orvos a meghívott, és leginkább azok, akik félnek a demenciától. Nagy értéket képviselnek azok a résztvevők, akik már gondoztak demens személyt, sokat segítenek tapasztalataikkal, mert bizonyítják: a demenciában is van élet.

A nehézségek ellenére sikerből is jut a háromszéki szervezőknek, már kórházi alkalmazottak is csatlakoztak a közönséghez, alakul a közösség is.

Kolozsvárról érkezett Madaras Kata, aki az Alzheimer Café elmúlt két évéről számolt be: „a falatka magyar közösségből meglepően sokan jönnek, már az első alkalom is bensőséges hangulatú volt, és mindig érkezett szakember is, aki tudásából osztott meg. Két hete elindult az Alzheimer Café gyalogló klubja, van, aki két óra alatt két kilométert tesz meg, de megy. Közösség alakult, azok is visszajárnak, akik már eltemették demens hozzátartozójukat.”

A világháló nyújtott lehetőséget, hogy Nagyváradról a Diakóniától Wintzéné Pálfi Judit és a Caritas Catolica munkatársa Dombi Andrea is csatlakozzon virtuálisan. Ők ketten egymástól függetlenül szerettek volna Cafét létrehozni, aztán útjaik találkoztak, összefogtak. Tavaly májusban a Gyergyói szakembereket meghívták, és elindult a közös szervezés, így a továbbiakban együtt próbálnak vigaszt és gyakorlati segítséget nyújtani a demens beteget gondozó családtagoknak.

Mivel a vásárhelyi csoportvezetők nem tudtak jelen lenni, zárásként a gyergyószentmiklósi csapat mutatkozott be. Betegség miatt nem lehetett jelen a rendezvényen Márton Erzsébet szociális munkás, a szervező csapat tagja. Szabó Gabriella főasszisztens elmondta, szakmai tapasztalatát tudja megosztani a hozzátartozókkal, abban segít nekik, ami számukra még idegen, járatlan út, hogy megkönnyítse a gondozást, ügyintézést egyaránt. Sheubeck Szeréna önkéntes lelkigondozó arról beszélt, miként járta végig szülőfaluját, Gyergyóremetét, hogy a lehetőségről a falusfeleit tájékoztassa, majd párjával együtt hogyan szervezték meg, hogy a községből több mint százan részt vegyenek az Alzheimer Cafékon. „Elhoztam őket, hogy tovább adhassák a hírt: gyógyszer nélkül is tudunk segíteni egymáson.”

Az együttlét során dr. Kiss Gabriella ismertette az Alzheimer Cafék életútját, amely, a lelkesedést látva csak a kezdet, hiszen a bukaresti konferencián arra kapott felkérést, hogy a román fővárosban is Alzheimer Cafét indítson. A demencia egyre gyakrabban, egyre korábban üti fel fejét az emberek életében, a csapatok tevékenységére tehát feltétlenül szükség van. Jó lenne, ha minden hozzátartozóját gondozó részesülhetne e szakmai-emberi támogatásban.

Balázs Katalin