Mert együtt lenni jóóó!

A Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal Élőket Támogató Szolgálata önkéntes délutánt szervezett április 24-én, az Őrangyal programban önkénteskedő diákoknak és felnőtteknek. Helyszínt a csíkszeredai Szent Imre Ifjúsági Központ adott.

Ez alkalommal a most érettségiző, ballagó diákokra fektettük a hangsúlyt. Természetesen a találkozásunk alatt nem feledkeztünk meg a többi önkéntesről sem, hisz értük is volt a program. Ritka alkalom, amikor az önkéntesek nem azért gyűlnek össze, hogy egy programot, eseményt megszervezzenek, kivitelezzenek, dolgozzanak velünk együtt, munkatársakkal. Itt őket ünnepeltük, ők is élvezhették az együttlét örömét, játszhattak.

A találkozást egy ünnepélyes, meglepetéssel dúsított személyes köszöntéssel kezdtük, amely színt vitt és színvonalat adott az ünnepnek. Ezt követte „Irányíts szavak nélkül” játék, amely a nevéből is elárulja, hogy úgy kellett végrehajtatni egymással feladatokat, hogy közben szavakat nem használhattak, csak a saját testük egy részét, tagját. Rájöttünk, hogy nem is olyan egyszerű, de mégis lehetséges. Így egy keveset kipróbálhattuk, milyen lehet azoknak a személyeknek, akik bizonyos akadályozottsággal élnek.

Kiscsoportokban beszéltük át mindenkinek a szervezeten belüli önkéntes útját, ahol kihangsúlyoztuk az önkénteskedés pozitívumait, amely olyan munka/ időtöltés, ahol az önkéntesek energiát, erőt gyűjtenek a hétköznapok többi feladatainak a megoldására, sok esetben ötletekkel is gazdagodnak, új barátokat találnak, mélyülnek a kapcsolataik, fejlődik a személyiségük, megtanulnak diákként is élni és tanulni együtt, kihasználni a lehetőségeket, ahol mindenképp gazdagodnak valamivel.  Ami a személyiségüket illeti a következőket említették: „nyitottabbá váltam”, „másképp ismertem meg magam”, „megtanultam elfogadni, társalogni olyan emberekkel, akik nem tudják elfogadni magukat”, „megtanultam nem félni, nyitni és felszabadulni”, „tanultam élni”, „munka és szórakozás”, „jót és szépet tanultam”. Az egyedi élményekből közös, frappáns történetek születtek, amelyek a beszámoló végén elolvashatók.

A találkozásunk záróakkordjaiban minden résztvevő önkéntest megajándékoztunk egy oklevéllel, Wass Albert „Te és a világ” gondolatainak részletével, és személyre szóló köszönettel. Ezek mellett egymásnak is írtak egyedi, személyre szóló útravalót, jó és hasznos gondolatokat, közös élményeket.

Ugyebár ünnepelni sem lehet korgó gyomorral, ezért a kreatív, vidám és ízletes szendvicsek szolgáltak az éhség űzésére, ahova becsentünk egy kis játékosságot, éspedig egymást etettük meg egy-egy szendviccsel. A közös ünneplést végig uralta a jókedv, vidámság, nevetés, a kreatív gondolatok csak úgy szárnyaltak e közös délutánon.

Ha valaki az olvasottak után kedvet kapott az önkéntességre, akkor szívesen, és tárt kapukkal várjuk! Köszönet a munkatársaknak is, hogy ötleteikkel, energiájukkal széppé és tartalmassá tették a találkozást!

(Márton Melinda)

Egyszer volt, hol nem volt…

Az Úrnak 2010. évének 4. havában az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kúrta farkú kicsi malac túr, de még az üveghegyeken is túl, ahol Hazug Pista bácsi új legendáját töri, egyszercsak felkerekedett a hét önkéntes Bernike (Imecske), Bernike (Petreske), Alexka, Zituka, Szabika, Jencike, Orsika és életükbe betoppant a Caritas.
Táborról-táborra, Őrangyalka születésnapról-születésnapra, gáláról-gálára jártak, keltek, bele –bele keveredve a farsang és a szüreti mulatságok forgatagába. Egyszer, amikor a táborkában Szabikácska felmászott a kicsi fára, átszökkent a kicsi házra, cserepeket dobigálva, nagy torokkal ordibálvba „hejó lyányok, indulhat a party, most kell itt megmutatni…”, akkor jött az Alex nagy gitárral, kiabált a nagy hangjával „adj pénzt, hogyha pengetem, színezem újra, hogyha tehetem,…”.
Jenczi mondja mosolyogva – „te jójég, hadd hűsítsen le egy teja „ – s szalad tova. Két Berni hát mit csinál, egy két há és szalad már. Jenőtől eltanulva szavajárását, csipőjének a ringását, udvaron magas hangfrekvenciákkal kiáltják „tejójég!”.
„Nem tudom az élményem, „ – szólal meg Zituka – „Közös programok a kedvencem, táborba sajnos nem mehettem…” „Orsi vagyok, szép és laza, írjak még, vagy húzzak haza? Maradok, mert búcsúztatnak.
Itt a vége, fuss el véle, sok a program, önkéntes, hát fel a harcra!”

Réges régen

“Réges régen, amikor még történtek csodák, létezett egy varázsige, amely megnyitotta a kapukat a mesék bűvös világába, ahol a tündérmesék hősei valóságos figurákká váltak. Abrakadabra- induljon az önkéntes mese!