Mesepedagógia nem csak gyerekeknek

Különleges vakációjuk volt a csejdi előkészítő és egy-négy osztályos gyerekeknek, ugyanis a Gyulafehérvári Caritas Hand in Hand nappali foglalkoztatóközpontjának munkatársai A mese hete címmel szerveztek számukra rendhagyó délutáni foglalkozásokat. A hét egyik legérdekesebb programpontja a Franz Kett pedagógiai módszere nyomán tartott tevékenység volt, amely tartalmazott mesefelolvasást, tanulságos beszélgetéseket, személyes megosztásokat a történet kapcsán felmerülő témák mentén, valamint a kreativitás szabad megélésének teret engedő kézműves munkát.

Manolo és az üveggolyó
A felolvasott mese főhőse Manolo volt, egy jámbor juhászfiú, aki békésen legeltette bárányait egy kicsiny falu üdén zöldellő legelőin. Bár a falu kicsi volt, és lakói egyszerű emberek, a települést kagylóktól pompázó, türkiz tenger, bő termést hozó földek, friss levegőt lehelő hegyek, erdők és takaros házak övezték. A faluban mindenki szorgalmasan végezte munkáját, ugyanígy Manolo is. Egy szép napon azonban különös dolog történt: a derült égből egy csodálatosan csillogó üveggömb pottyant a juhait csöndesen legeltető Manolo ölébe. Elbűvölte őt ragyogása. És a golyó megszólalt: – Kívánj valamit, és vágyad valóra válik! Manolo elgondolkodott, de nem jutott eszébe semmilyen fontos kívánság. Olyan, amely bárminemű hiányt pótolhatott volna. Úgy érezte: megvan mindene, békés, boldog, teljes az élete. Ezért egyszerűen a zsebébe csúsztatta a gömböt, és úgy döntött: majd később kíván valamit.

Manolo esténként a barátainál töltötte az idejét. Jókat beszélgettek, társasjátékoztak, eszegettek, iszogattak. Nem volt ez másként azon az estén sem. Csakhogy Manolo furcsán viselkedett. Figyelme gyakran elkalandozott, és barátai nemegyszer rajtakapták, hogy elővett valamit a zsebéből, hosszan nézegette, majd gyorsan visszatette. Kíváncsiak lettek, mit rejtegethet barátjuk. Ezért, amikor Manolo aludni tért, ellopták tőle az üveggolyót.

Az üveggolyó természetesen a többi embernek is fölajánlotta: kívánjanak valamit. Minden ember megkaparintotta, és mindannyian megfogalmaztak egy-egy kívánságot: nagy házat, több földet, jószágot, élelmet, aranyat. Javakat, amelyeket aztán rejtegetni kezdtek, nehogy a szomszéd kérjen belőle, nehogy valaki megkérdezze, mi is e hirtelen gazdagság forrása. A falu lakói ugyanis egyik napról a másikra megtollasodtak. Amilyen mértékben tornyosodtak házaik, szélesedtek birtokaik, magasodtak kerítéseik, olyan mértékben növekedett kapcsolataik űrje is, amely fokozatosan és észrevétlen elválasztotta, elszigetelte őket egymástól.

Manolo a szokott módon élte mindennapjait. Egy darabig észre sem vette, hogy nincs már meg az üveggolyója. Esténként újra bekopogott barátaihoz, és nagyon meglepődött, amikor zárt ajtókra talált. Régebbi pajtásai elzavarták őt, mert nem akarták vele megosztani javaikat. Manolo szomorúan távozott. Teltek a napok, és ő ráeszmélt: rajta kívül már senki sem jár ki a házából. A falu lakói annyira zsugoriak lettek, hogy inkább bezárkóztak, minthogy bárkivel is osztozkodniuk kellene kincseik felett. Így aztán teljesen elmagányosodtak. Egyre szomorúbbak lettek. Vágyakoztak a természetbe. Sóvárogtak megszokott munkájuk, napi rutinjuk, barátaik, közös szórakozásaik, korábbi életük után. Mivel látták, hogy Manolo szabadon jár-kel, hozzá fordultak segítségért: – Manolo, segíts rajtunk! Szeretnénk visszakapni a régi életünket, de nekünk már nem lehet több kívánságunk. Manolo megnyugtatta őket: – Adjátok ide az üveggolyót, én ugyanis még nem kívántam semmit. Falubéli társai odaadták neki, ő pedig azt gondolta: legyen minden újra ugyanolyan, mint amilyen volt. Óhaja kibontakozásnak indult, az emberek elveszítették nagy házaikat, birtokaikat, gazdagságukat, de életük visszatért a régi kerékvágásba: újra dolgozni kezdtek, kijártak a természetbe, meglátogatták egymást, beszélgettek, szórakoztak, egymás segítségére siettek. Szegény kis közösségükben helyreállt a rend. Az emberek a történtek hatására megtanulták megbecsülni mindazt, amijük van, és egymás segítségére lenni jóban-rosszban.

Amint a mesében, úgy az életben is
A gyerekek egy példabeszédet hallhattak, amelynek számtalan részletét vonatkoztathatták saját életükre. Mesélőik, Hodor Délia gyógypedagógus és Demeter Erika szociálpedagógus, érzékenyen megszakították az elbeszélés fonalát, valahányszor tanulságos témák merültek föl a mesében. Elidőztek és elbeszélgettek például a kívánságokról, az anyagi javakról, lelki és szellemi gazdagságról, valamint a segítés kérdéseiről. A körben ülő gyerekek sorban fogalmazták meg vágyaikat. Volt, aki új telefont, kiscicát vagy kiskutyát szeretett volna, de olyan is akadt, aki egészséget kívánt a családjának, ennivalót a falu lakóinak és békét a világnak. A gyerekek történeteket is meséltek. Mindannyian fel tudtak idézni magukban több olyan helyzetet, amikor jót tettek valakivel. És a jó cselekedetekhez kapcsolódó érzéseiket is: a melegséget, büszkeséget, örömet.

Lázas alkotás
Az élet értelmességét, az ember önmagával, embertársaival és Istennel való kapcsolatát középpontba helyező Kett pedagógiai módszer egyik jellegzetessége a mesemondás során fokozatosan kialakuló, kör alakú padlókép, amelyet a résztvevők közösen formálnak. Ilyen, egy mandala tarkaságát és részletességét idéző képet alkottak a csejdi gyerekek is. A felolvasás kezdete előtt kialakították a helyszínt: kendőkből, kagylókból, fából készült építőelemekből, és más természetes anyagokból formáltak erdőket, termőföldeket, homokos tengerpartot és különböző épületeket. Az elmélyült alkotómunka könnyedén ráhangolta őket a soron következő mesére. A narráció során Manolo figurája és báránykái is rákerültek a padlóképre. Végül, a történet tanulságainak megfogalmazása és a tartalmas beszélgetések után a kisiskolások újra kibontakoztathatták kreativitásukat. A gyerekek izgatottan halmozták föl maguk mellett a különböző építőelemeket, majd lázasan fogtak hozzá a falu újjáépítéséhez. A kör szélére fölsorakoztatott egyéni munkáikból egy pompás közös alkotás született. Minden egyedi munka fontos mozaikdarab az őt megalkotó gyerek lényéből, az összkép pedig közös értékeiket, lelkük gazdagságát mutatja. Eszerint fontos a közösség, a jó kapcsolatok, a természet közelsége, a biztonságot adó otthonok melege, a virágoskertek szépsége, de főként a házak és emberek közt kanyargó ösvények.

Csejdi tevékenységeinket Marosszentgyörgy Polgármesteri Hivatala támogatja. Köszönjük!

Orbán Júlia

Kapcsolódók:
Rendhagyó adventi készülődés >>>
Aranygaluskát sütöttek >>>
Következetesnek lenni a nevelésben – Interjú Dósa Hanna és Orbán Erzsébet pedagógusokkal >>>
Egy szabad játéktábor örömei >>>
Baba-mama foglalkozások Marosszentgyörgyön >>>
Gyereknap Csejden >>>