„Míg tart a bor és friss a rózsa”

Marosfőn találkozott az alkoholbetegek támogató csoportja

A Gyulafehérvári Caritas KI-ÚT Konzultációs Programja regionális találkozót szervezett május 19-20-án az alkoholbetegek támogató csoportjainak Marosfőn. A találkozóra húszan érkeztek, szenvedélybetegek és hozzátartozóik Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Kápolnásfaluból, Csíkmadarasról, Csíkszenttamásról és Brassóból.

A találkozó célja volt, hogy megismerjék egymást a különböző helységekben működő csoportok résztvevői, kapcsolatokat építsenek.

A két nap témája az elengedés-elfogadás volt, amelyen meghívott előadók segítették a résztvevőket, hogy megszabaduljanak a terhektől, elengedjék a múlt dédelgetve őrzött fájdalmait, elfogadják önmagukat.

Sófalvi János címzetes esperes a szentmise keretében rámutatott, mennyire szükségünk van az Isten kegyelmére, ahhoz, hogy szabadulni tudjunk terheinktől, függőségeinktől. Ahhoz, hogy Isten újra tudjon alkotni, előbb összetöri, mindazt, amit az ember maga köré felépített. Mikor úgy érezzük, hogy minden romba dőlt, teljesen kiüresedtünk, akkor jön az Isteni segítség, aki kiemel és meggyógyít, újra fölépít. A tehetetlenségünk beismerése az első lépés a gyógyulás útján.

Felismertük, hogy sok helytelen ragaszkodásunk van még, amit el kell engednünk, de ott van a múltunk, a sok fájdalom, félelem, kudarcok, megalázottságok, aggódás, harag, amitől szabadulni szeretnénk. Az elengedés kulcsa lehet a megbocsájtás önmagunknak, embertársainknak és Istennek. Úgy tudjuk elengedni, ha rábízzuk teljességgel magunkat, problémáinkat Istenre, ő az, aki megszabadít.

Önmagunk elfogadásához szükséges, hogy megismerjük magunkat, szükségünk van a rólunk alkotott képre – fejtegette előadásában Becze Zsuzsanna mentálhigienis szakember.

Az énképünk kialakulásához, hozzájárul elsősorban a család, majd az iskola meg a társadalom, hogy mennyire tapasztalom meg a befogadottságot, értékességet, és alkalmasságot. Ha ezekben nincs pozitív élményünk, megjelenik az ellenségeskedés, bűntudat, félelem. Az énképünk kialakulását befolyásolják a külső megjelenés, a teljesítmény, és a társadalmi rang.

A csoportos beszélgetések, segítettek abban, hogy jobban magunkévá tegyük a témát, saját tapasztalatainkat, problémáinkat, kudarcainkat felismerjük, egymást erősítve, bátorítva új reményeket-távlatokat kapjunk a mindennapi életünk szebbé, jobbá tételéhez.

Külön csoportban voltak az érintettek és a hozzátartozók, így szabadabban tudták kifejezni érzéseiket, megéléseiket. A hasonló élethelyzet segített felismerni, hogy egymáshoz tartozunk, és közösen könnyebb, elfogadni helyzetüket, kitartani az absztinenciában, könnyebb józanon maradni.

A program ideje alatt lehetőség adódott a személyes beszélgetésekre, sétára, meg a közös főzésre, ahol közelebb kerültek egymáshoz a résztvevők. Szombat este a „Míg tart a bor és friss a rózsa” című filmet néztük meg közösen, ami részleteiben mutatta be, hogyan alakul ki az alkoholizmus, és hogyan lehet kiszállni.

A résztvevők nagyrészt házaspárok voltak, akik már a józanság ízét megtapasztalták, és ez az alkalom segített a kapcsolatuk rendezésében, a terhek lerakásában, felüdülésben, meg ugyan akkor tanúságot is tettek az életükről azoknak, akik még küszködnek, akiknek még nem sikerült az absztinencia.

Programunkat támogatta a Magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ). (Rétyi Julianna)