Mikor volt jó világ az ön életében?
Kérjük, gondolkodjon el, életének melyik szakaszát nyugtázza úgy, hogy az volt a jó világ? El tudja képzelni, hogy hetven-nyolcvan-kilencven évesen azt fogja mondani, hogy a jó világ most van? Nem ön lesz ebben az első, a Gyulafehérvári Caritas által szervezett Idősek világnapja ünnepségen sokan állították ugyanezt.
Szokás szerint a gyergyóremetei Közösségi házba hívta ünnepelni Péter Róbert a gyergyószéki időseket. A Caritas munkatársa ezen esemény főszervezője hagyományos módon, ami viszont mindig változik, hogy hány időscsoportból hány személy érkezik együtt ünnepelni az öregkort. Október 2-án 262 személy töltötte együtt a délutánt, Ditróból két, Gyergyószentmiklósról három csoport tagjai érkeztek, ott voltak az alfalviak, borzontiak, újfalviak, csomafalviak és a helybéliek népes csapata, 67 remetei személy képviseletében.
Járt az időseknek a szép szó, a szíves fogadtatás és számos meglepetés is. Rózsa, csokoládé és gyerekek által készített képeslap fogadta az érkezőket, aztán modern- és néptáncosok produkciójában gyönyörködhettek, volt népdaléneklés, hegedűszó és a Régi magyar áldás is elhangzott, jókívánságként gyerekektől időseknek. Estebédig tartottak a köszöntők, oklevelet vehettek át olyan személyek, akik oroszlánrészt vállalnak abban, hogy egy-egy időscsoport viruljon, és felköszöntötték a legidősebbeket is. Húsz esztendeje, hogy a Caritas keretében idős csoportok léteznek Gyergyószéken, barátságok köttettek nem csak a csoporttagok között, hanem a kedvezményezettek és csoportvezetők között is. Péter Róbert meghatódva adott hangot felismerésének: akiket ő barátainak tekint, azokkal nem egyszerre húzott nadrágot, van köztük, aki negyven éves volt, amikor ő született, mégis barátjául fogadta, és ennek értéke van. Róbert, és vele együtt bárki, aki részt kér az idősek mindennapjaiból, tudomást szerezhet arról, hogy az öregség nem feltétlenül nyűg és baj, lehet jókedvű találkozás, lehet közös nóta és táncolás, amint ezt az ünnepség résztvevői bizonyították. „Hát most van a jó világ!” – válaszolták egyhangúan azok, akiktől az ünnepségen erről érdeklődtünk, és a miértre is megvolt a válaszuk: „Nyugdíjasok vagyunk, nem kell futni dolgozni, azt csinálunk, amit akarunk. Ketten vagyunk, a gyermekek kirepültek, jönnek az unokák, köszöntenek… ennél jobb világ nem kell!” „Ezelőtt öt évvel volt egy agyvérzésem, abból kilábaltam. Most nagyon sokat énekelek, hétről-hétre várjuk a találkozást, hogy közösségben legyünk. Ez a jó világ!” „Én most hetvenhét éves vagyok, de ilyen jó világ, mint most sose volt. Amikor én gyermek voltam, háború után, nagy nehézségek voltak, nem volt se kenyér, se semmi, ki mit termelt, azt ette, a napszámost nagyon nem fizették meg. Most gazdagok vagyunk, az ételben dúskálunk, a cipőt nem talpaltatjuk, hanem újra váltjuk, a ruhát vesszük, nem magunknak szőjjük-varrjuk. Ilyen világ sose volt, s örvendek azért is, mert van öt gyermekem és tizennégy unokám.” „Jó világ most van, amikor itt vagyunk, együtt. Az ágyban fekvés, na az lenne a nehéz.”
A Gyulafehérvári Caritas által szervezett rendezvényt támogatta a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelni Igazgatóság, a Gedeon Richter Románia, partnere volt az RMDSZ Gyergyószéki Nőszövetsége.
Balázs Katalin