„Mindannyian emberségesek kell legyünk”

Szabó Attila családjával egészségügyi problémák miatt utazott Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre június elején. Utazása során a Gyulafehérvári Caritas segítségét kérte, utólag pedig köszönetét fejezte ki a kapott segítségért. A továbbiakban Attila tapasztalata következik.

Itt születtem Vásárhelyen árvaként, a szüleim vándorcigányok voltak, és annak idején, 1988-ban itt hagytak a kórház területén, azután otthonban nevelkedtem. 2008-ban kikerültem, eléggé nehézkes volt az életem, nehezen tudtam megállni. Mert vannak, akik a szülők támogatására tudnak számítani, nekünk annál nehezebb volt.

De felálltam, és az volt a jó benne, hogy sok-sok jó ember mellém állt és segített, lehetőséget adott. Ezelőtt másfél évvel a sepsiszentgyörgyi Sepsi Rádióban indítottam el egy műsort Szociális háló címmel, ahova olyan közintézmények vezetőit hívom meg, akik szociális problémákban jártasak, és valamilyen útmutatást tudnak adni. Éppen ezért fontos, hogy mind a politikai életből ismert személyek – köztük Kelemen Hunor, aki tényleg elfogadta a meghívásomat és el is jött – jöjjenek el, mind egyházi személyek, például Jakubinyi György érsek is elfogadta a meghívásomat. Nekem az a fontos, hogy segíteni tudjak. Én nem kaptam olyan kimagaslóan sok segítséget, éppen ezért szeretném, ha más nem élné át azt, amit én átéltem annak idején sorstársaimmal együtt. Ez a másfél év alatt több, mint 270 családnak tudtam segíteni.

Ezért volt jó tapasztalat, hogy most, amikor a családom betegséggel és problémákkal küszködik, megszólítottuk a Gyulafehérvári Caritas munkatársait Marosvásárhelyen. Hajlottak a segítségre, attól függetlenül, hogy nem ismertek engem, ismeretlen vagyok, és mégis maximálisan segítettek. Az is segítség volt, hogy nem kellett hívogatni, nem nyomták vissza a telefont, hanem sőt, felhívtak többször, és egyeztettünk.

Ez valamelyest arra ébreszti rá az embert, hogy ő tényleg fontos mások számára, attól függetlenül, hogy van-e valakije vagy nincs. Úgy érzem, hogy a Caritas maximálisan segített nekem az elmúlt napokban mind lelkileg, mind fizikailag, ezt maximálisan köszönöm.

Azért fordultam szociális intézményhez, mert fontosnak találtam, hogy betekintést kapjak a szociális intézményekbe, és az önökhöz hasonló szociális intézményben bizony voltak olyanok, akik nem kedvesen, hanem arrogánsan, elijesztő módon bántak és viselkedtek velem és a hozzám tartozó személyekkel. Úgy gondolom, hogy mindannyian emberségesek kell legyünk. Én csak azt tudom tenni mással, amit elvárnám, hogy velünk is tegyenek. Mert minden ember életében a vallás jelen kell, hogy legyen: bármerre megyünk, bármit csinálunk, mindig ott van a vallás egy kis ízelítője, egy kis formája. Vegyünk egy konkrét példát: ha valaki bajban van, nem azt mondja, hogy jaj, BCR Bank, hanem hogy jaj, Istenem. Nem személyeket szólítunk meg, hanem Istent szólítjuk meg, ez benne van gesztusainkban, gondolkodásunkban, életünkben.

És messziről jőve ismeretlen tájra, jólesett, mennyei érzés volt, hogy tudok valakire számítani, ezt biztosították nekem a Caritasnál. Nem kellett ahhoz nekem semmit tenni… Ez az emberség. És ha ezt az emberséget tápláljuk, akkor tudunk segíteni. Mindenképp fontos, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűeket támogassuk, mert csak így lehet előbbre jutni.

Az emberséget kellene értékeljük, de nem tudjuk. Nem tudjuk értékelni például a sárga virágokat, amelyek annyira pompázóak, amikor elterülnek, mint egy szőnyeg, az valami mennyei. És nem tudjuk értékelni, csak a pénzt. Vagy, hogy legyen egy laptopja az embernek, hogy fel tudjon menni a közösségi hálóra. Értékelni az emberségességet kellene és Istent.

Nekem az az alapelvem, hogy árvaként megtanultam: nem pénzt adok a rászorultnak. Azt az elvet akarom követni, amit a Bibliából ismerek: ha valaki segítséget kér, akkor ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halat fogni, tanítsd meg horgászni. Ez a lényege az emberiségnek.

Ez a probléma a világban, de ezért örülök annak, hogy ezt az emberséget és szeretetet itt megkaptam Marosvásárhelyen a Caritasnál. Bár ilyen lenne máshol is! Nem kell nagy szavakat költeni ahhoz, hogy valaki jót tegyen. Nem kell politikusnak vagy műsorvezetőnek lenni ahhoz, hogy meglássuk azt a tisztaságot, azt a szépséget, azt a szeretetet, amit embertársaink tudnak okozni. Sajnos a legtöbb közintézmény álcaként használja fel Istent, és ez visszataszító.

Amit itt tapasztaltam a Caritasnál, az valami csodálatos. Nem tapasztaltam soha ezt a tisztaságot, ezt a szeretetet sehol. Bár mondhatnám, hogy Sepsiszentgyörgyön tapasztaltam egy keveset, máshol nem. Itt valamiféleképpen maximális ez a kedvesség, odaadás, fontosnak tartottak, még akkor is, ha nem ismertek, szerintem ez az önfeláldozó munka.