Mindannyian mások vagyunk! – 2014

„Azt hiszem, nem lehet elégszer hangsúlyozni: mindannyian mások vagyunk! Mások, de nem jobbak vagy rosszabbak” írta nekünk a tavalyi rendezvényünk után Szabó Réka. Ebből a gondolatból feltöltődve vágtunk neki ötödszörre is a figyelemfelkeltő napnak.

A gyerekek nagy lelkesedéssel és nyitottsággal érkeztek, mosollyal, szép érzésekkel távoztak, szép gondolatokat fogalmaztak meg.

A Csend szigeten néhány jellel ismerkedhettek meg a látogatók. Hallássérült animátorunk türelmesen segítette a hallókat, hogy elsajátíthassanak néhány jelt a nagyon bonyolult, de nagyon érdekes jelnyelvből. Volt olyan látogatója a szigetnek, hogy emlékezett a tavaly tanult jelekre.

„Lassabban tanulok, de még így is kitartó vagyok” az értelmileg akadályozott és autizmussal élők szigetének mottója. Ezt a szigetet a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató fiataljai mutatták be pedagógusaik segítségével. Bemutatták, hogyan zenélnek, báboznak és fotó sorozat segítségével bemutatták, mivel töltik mindennapjaikat. A képeken keresztül sokan megértették, hogy az értelmileg akadályozott fiatalok a semmittevést még hírből sem ismerik, és ez bizony könnyeket is előcsalt a szemekből. A látogatók érdeklődve tették próbára magukat ezen a szigeten, buzgón versenyeztek, hogy elnyerhessék a jutalmat, ami nem volt más, mint hogy értelmileg akadályozott és autizmussal élőkkel játszhattak együtt.

A mozgássérültek sziget idei témája a segítők szerepére fektette a hangsúlyt. A sziget látogatói  ezért kicsiktől a nagyokig fogadalmat tettek, hogy akár most, akár a jövőben „akadálymentesítőkké” válnak. Ablak volt ez a sziget a mozgássérültek életére, egyre nyitottabb ablak a világra.

Az Élőkönyvtár idei témája a „Példaképek”, akik hétköznapi hősök. Meghívott könyveink a mozgáskorlátozottsága ellenére teljes életet élő kétgyerekes édesanya, a hiteles és odaadó segítő szakember, a mozgáskorlátozott képzőművész, akik szeretettel és nyitottsággal fogadták az olvasók kérdéseit. Beérni látszik az érzékenyítő programok eredménye, hiszen a gyerekek az előző évekhez képest érettebb kérdéssel fordultak a könyveinkhez.

A Láto-más szigetén a hallási, szaglási, tájékozódási és tapintási készségeiket tehették próbára az érdeklődök. Látássérült animátoraink bemutatták hogyan “látják “a világot ujjaikkal. Egy első osztályos kislány, miután kipróbálta bekötött szemmel, hogy hogyan labdáznak a nem látok, a következő szavakkal jellemezte az élményét: förtelmes érzés lehet nem látni. Volt olyan látogatója a szigetnek, aki az akadálypályát nem tudta bekötött szemmel végig csinálni. Az itt szerzett tapasztalatok felkiáltó jelként hatottak, hogy mennyire nehéz is lehet az élet a látás részleges vagy teljes hiányával. Ennek ellenére az élet minden területén sikeres látássérüléssel élők bizonyítják számunkra, hogy az életben nincsenek lehetetlenek. Egy gyerek megható üzenete a fogyatékkal élőknek a nap végén: „Azt gondolom, hogy ezután másképp fogok bánni veletek. Csodállak titeket!”

A visszajelzések alapján levonható az a következtetés, hogy nemcsak a rendezvény látogatói, de önkéntesei és munkatársai is tanultak ma ismét valamit egymástól.  Mi, a kollégák, önkéntesek azt, hogy jöhetnek olyan helyzetek, például egy mozgássérültek által használt háromkerekű bicikli, melyen mi nem tudunk közlekedni.

Ígérjük, hogy ezután is minden évben hangossá tesszük a várost és hangsúlyozzuk, hogy mindannyian mások vagyunk!

A rendezvény házigazdája a Gyulafehérvári Caritas Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató és a Fogyatékkal Élőket  Támogató Szolgálat sérüléssel élő fiataljai, munkatársai. A nagysikerű rendezvény köszönhető lelkes önkénteseinknek, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezet munkatársainak, a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége Hargita-Kovászna megyei fiók munkatársainak. Támogatónk volt Csíkszereda Megyei Jogú Önkormányzata.

(Váta Emese)