Mindannyian mások vagyunk!
Harmadik almalommal szervezte meg figyelemfelkeltő napját a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató és a Fogyatékkal élőket támogató program. A sikeres rendezvényen közel 800 résztvevő volt jelen.
Péntek reggel lázas csapat várta az Somlyóról érkező autót a csíkszeredai Vár téren: önkéntesek, munkatársak. Nagy nap előtt álltunk…állomások felállítása, utolsó megbeszélés, feladatok szétosztása.
Több szász gyermeket vártunk a rendezvényre, melyen játékos formában ismerkedhettek fogyatékkal élő embertársaik élethelyzeteivel.
Jeleldében jelbeszéddel történő kommunikációt tanultak a résztvevők, majd versenybe kelhettek egymással a csapatok. Elsajátítottak néhány alapvető szabályt, mely a hallássérült társaikkal történő kommunikáció során elengedhetetlen: artikulálj jobban; ne kiabál, mert úgysem hallom; légy türelmes és figyelj a másikra!
A következő állomáson autizmussal élők napirendjét, tevékenységeiket segítő folyamat ábrákat rakhattak , kipróbálhatták a színes kottát, melynek segítségével értelmi fogyatékos társaik tanulnak hangszeren játszani.
Mozgássérülttéis válhattak néhány percrea látogatók. Mozgássérült animátorunk tartott egy rövid beszámolót a mozgássérültek világáról, fényképeket mutatott, kérdésekre válaszolt. Utána táncolhattak, akadályversenyezhettek kerekesszékkel, szájjal festhettek.
A Láto-más Sziget volt az a része a rendezvénynek, amely által a nemlátók világába nyerhettek betekintést a résztvevők. Az érintettektől, vakok és gyengénlátó személyek voltak a különböző tevékenységek animátorai. Láthatták, hogy miként tud römizni vagy táblézni egy nemlátó, ők maguk is kipróbálhatták, hogy hogy boldogulnának a mindennapi életben az ízfelismeréssel, az anyag- és hangpárosítással, vagy éppen a közlekedéssel. Nekünk, látóknak, csak játék volt, de hiszük, hogy a több száz diák közül sokak lelkét megérintette a rendezvény, és gyermeki komoly elszántsággal viszonyulnak majd fogyatékos társaikhoz. Egy gyerek ezt az üzenetet hagyta a visszajelző lapon: „higgyétek el, nem fogyatékosnak lenni sem olyan jó!”
Megérintette a lelket nemcsak a gyermeki komolyság, hanem a nemlátók jókedve, humora is, ahogy öniróniával kerekednek fel sötét(nek vélt) helyzetükön.
Élőkönyvtárban fogyatékkal élőkkel, hozzátartozókkal, gyógypedagógusokkal lehetett beszélgetni. Ugyanakkor fogytékos témakörben kisfilmeket is meg lehetett tekinteni, utána szakembereknek tehettek fel kérdéseiket a látogatók.
Könyvtárosaink beszámolója szerint: “Voltak kérdések a beilleszkedésről, arról, hogy milyen érzés, ha kicsúfolnak valakit a fogyatékossága miatt, a munkalehetőségekről, hogy lehet-e mozgáskorlátozottan bulizni, hogy jó kedvvel eszik-e valaki, aki nem lát, hogy mit szóltak a tanárok az iskolában, amikor szembesültek egy diák másságával. Valamennyi kérdés sokszínűsége mögött az őszinte érdeklődés érződött.”
“A gyerekek nagyon öszinte kérdéseket tettek fel”, mondja egy Down szindrómás kislány anyukája. Például arra voltak kíváncsiak, hogy kislányának vannak-e barátai, miket szeret játszani.
Az odalátogatók megtekinthették az Engem láss ne a fogyatékosságomat pályamunkáit, melyeket a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai készítettek. A pályamunkák díjazására is pénteken került sor.
A nagysikerű rendezvény köszönhető lelkes önkénteseinknek, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezet munkatársainak, a Hargita Megyei Siketek és Gyengénhallók Szövetség tagjainak és a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége Hargita-Kovászna megyei fiók munkatársainak. Az eseményt támogatta Csíkszereda Polgármesteri Hivatala.
Befejezésképpen a gyerekek visszajelzéseiből idéznénk párat:
Nagyon jól éreztem magam, mert sok mindent kipróbáltam, és éreztem milyen sérültnek lenni.
Megtanultam, hogy nem kell egészséges legyél, ahhoz hogy boldog legyél.
Nagyon tetszett minden! Máskor is szeretnék találkozni velük!
Nagyon tetszett, és remélem jövőre is megrendezik, és ismét eljöhetek!
Egyedüli, ami nem tetszett, hogy egy kicsit rossz hangulatot keltett bennem.
Nekem minden nagyon tetszett, de jobb volna, ha nem lennének fogyatékos gyerekek.
(Váta Emese)