Minden apró csavar számít

Szerintem az egész csipet-csapat várta már a szombati napot, amikor egy újabb csapatösszerázóra került sor. Reggel még mindenki álmos volt, de egyben izgatott is, mivel rengeteg új személlyel bővült az önkéntes csapat, és kíváncsian vártuk a találkozást. Pontosan ezért is jók ezek az alkalmak, mert megismerjük egymást, a régi barátokkal találkozunk, és jókat beszélgetünk.

A napot három tömbre osztottuk: összerázódás, közös munka és önmagunk megismerése. Hogy beinduljon a nap, ismerkedő játékokat játszottunk, mivel sok új arc volt mindenki számára. Megismertük a különböző kultúrák köszönési formáit, és érdekes kérdésekre adtunk válaszokat egymásnak. Többek között: hogyha az életünkről szólna egy könyv, mi lenne a címe, vagy kinek ki volt a tini példaképe, és ki milyen könyv karaktereként tudná elképzelni magát. Nem maradhatott el a hajótöröttek túlélő készletének elkészítése sem, ami arra tanított, hogy egyként gondolkozzunk, és kompromisszumokat kössünk. Ezen alkalmak során több játékkal, témával találkoztunk, amelyek mind abban segítettek, hogy egy harmonikus, jól működő csapatot tudjunk alkotni, mivel az önkéntesség során ez egy elhanyagolhatatlan pont.

Voltak nehezebb feladatok is, ahol fontos volt az egymásra figyelés, koncentráció és türelem, hogy sikerüljön a kitűzött cél. Ilyenkor nemcsak jól érezzük magunkat, hanem sokat tanulunk a velünk együtt dolgozó személyekről is: kinek mi az erőssége, ki hogyan gondolkodik, és lehet, utána mi is másképp foguk nézni egy adott dologra. Nekem a kedvenc programom a napban a reklámvideó-készítés volt. Mivel mi benne vagyunk, tökéletesen el tudjuk mondani, és megmutatni miből is áll ez a munka. Nemcsak, hogy egy jó célért készítettük el, de közben még sokat is nevettünk, beszélgettünk, amivel apránként közelebb kerültünk egymáshoz, és igazi barátokat szereztünk. A jól megérdemelt ebéd után bemutatásra kerültek ezek a videók, hogy a többiek munkáját és kreatív ötletét megnézhessük. Látszott, hogy mindenki szívét-lelkét beletette, odaállt, és a legtöbbet hozta ki, amit csak lehetett.

A nap második felében az elcsendesedésnek és magunkba fordulásnak volt az ideje. Érzésekhez asszociáltunk színeket, és ezekkel kísérleteztünk. Érdekes volt látni, hogy ugyanazokból az alapszínekből mennyire változatos és egyedi képek készültek. Elgondolkodtatott, mennyire összetettek vagyunk, és még ha ugyanaz is az alap, mennyire más lesz a végeredmény, mennyire másként épülünk fel, és tevődünk össze. Ezen a ponton mindenki csendben, nyugalommal telve saját magát helyezhette előtérbe. Ennek az volt a lényege, hogy önmagunkat kifejezzük, és rájöjjünk, mit is jelent számunkra az önkéntesmunka. Aki hosszabb idő óta a Caritasnál van, mesélhetett: miben fejlődött, hogyan jött először, és milyen meghatározó élményekkel gazdagodott, hogy az új tagok is belelássanak, mire számíthatnak.

Összességében egy tartalmas és feltöltő nap volt, mint minden ilyen program, amin van lehetőségünk részt venni. Határozottan állíthatom, hogy a jövőben is megéri ilyen alkalmakra járni, mert mindig valami újat tud nyújtani mindannyiunk számára.

Makkai Eszter,
önkéntes