Mitől lehet jó egy vakációzáró?

Szeptember eleje van. Felszabadultan, vidáman, csapatokban jönnek, közelednek a gyerekek a csíkdánfalvi plébánia udvara fele

A kis batyukban 3 szem pityóka, 2 szelet kenyér, tányér, evőeszköz, pohár. A járókelők kíváncsian figyelik, ahogyan szinte félóra alatt hihetetlen sok gyerek gyülekezik az plébániaudvaron felállított fehér sátrak között. Mi is történhet itt? Egy csoda, ami már igazi hagyomány, hisz harmadszorra is sikerült megszervezni a vakációzáró napot pár nappal az új iskolai év kezdése előtt.
Az ötlet 3 éve a karcfalvi és dánfalvi hitoktatók, Kelemen Erzsébet és Szőcs Judit fejében született meg. Akkor két dolog indította el bennük a gondolatot: egyrészt az a többéves tapasztalatuk, hogy nem minden diák indul a legjobb szívvel szeptemberben iskolába, és ezt jó lenne ellensúlyozni egy tartalmas, és ugyanakkor vidám nappal, másrészt meg – és talán most derülni fog a kedves olvasó – a nyári hittanos táborokból megmaradt pár margarin, májpástétom, lekvár, lehetne szervezni még valami jót, hisz már félig meg is van az uzsonna. A további tervezésekhez már a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálatának munkatársaiként is csatlakoztunk, és lelkesedésünkben már egész napos programot terveztünk.
Mint minden évben, első évben is találgattunk, vajon hány gyerek is fog eljönni erre a programra. 50-150? És bármennyire hihetetlen, de már első évben, 2009-ben csoportvezetőkkel, segítségekkel együtt kereken kétszázan voltunk. És ezt a számot azóta is tartjuk, sőt az idén már huszonnyolccal túl is léptük.
Miről is szól a vakációzáró nap? Ezekre a napokra Felcsík négy településéről, Csíkkarcfalva, Jenőfalva, Csíkdánfalva és Csíkmadaras 1-12. osztályos diákjai jönnek, sőt az idén még egy jó csoportnyi óvodás gyerek is, és közel 30 lelkes csoportvezető, pedagógusok, egyetemisták vagy középiskolás diákok, és más önkéntesek is. Minden évben egy alaptémára épülnek ezek a napok, ezen belül a csoportos beszélgetések, a játékos feladatok és a késő délutáni szentmise prédikációja is.
Az első évben az igazi értékek, kincsek keresése-találása volt a fő témánk, a második évben a helyünk, szerepünk az egyházban, míg az idei téma a felelősségvállalás volt – és természetesen sok-sok játék, hangos nevetés, illetve a kis batyuk tartalmából főzött finom ebéd. Míg a délelőtti órákban kissé elméleti szinten folyt a kiscsoportokban a felelősségvállalásról való együttgondolkodás, addig délután a diákok kreativitásának sokszínűségéből születtek meg a változatos, közösségi élet fejlesztését szolgáló „projektek”, amelyeket a csak pozitívumokra figyelő zsűri díjazott. Így tanúi lehettünk, ahogy színes-ötletes plakátokon hirdették meg a gyerekek a terveiket, és bemutatták azt is, ki milyen szerepet vállalna ezek megvalósításában. Láthattuk, hogyan szerveznék meg az anyák napi ünnepséget, hogyan tartanának nyári táborokat, gyereknapokat vagy épp egy beteg osztálytárs segítését a tanulásban, illetve sok más karitatív akciót. Mindezzel az is volt a célunk, hogy a diákok a lázas szervezkedésben ráébredjenek arra, hogy egy ilyen feladat megszervezésében számos dologra kell figyelni, és hogy mennyire fontos, hogy mindenki a maga helyén a legjobbat hozza ki magából, hisz ezzel is a nagy egész jobb működését segíti elő.
A gyermekek csillogó szeme, felszabadultsága mindig magáért beszél, és a résztvevők létszáma is, viszont nagyszerű dolog megtapasztalni a csoportvezetők részéről is a lelkesedést, a tenni akarást, ugyanakkor nagy eredménynek élem meg, hogy a nagyobb diákok közül is már jó páran, akik még tavaly-tavalyelőtt csak egyszerű résztvevők voltak, az idei vakációzárón már a kisebb korosztályok csoportjait vezették. Köszönet a közösségépítő munkájukért.
A vakációzáró nap ötletében Csíkkarcfalva-Jenőfalva, Dánfalva és Madaras plébánosai is sok fantáziát láttak, és látnak, az ő lelki és anyagi támogatásukra mindig is számíthatunk. Nagy segítségünkre van a csíkdánfalvi Vendégház működtetője, Szőcs Ilona és munkatársai is, akik bérmentesen nemcsak megfőzik a finom ebédet, hanem a borongós időkben a Vendégházat is rendelkezésünkre bocsájtják, illetve a Csíkmadarasi Pékség vezetője, Bartó József, aki finom péktermékekkel támogatja ezt a napot. Támogatónk Csíkkarcfalva Önkormányzata is.
Az eddigi tapasztalatokból, sok ember jó szándékú hozzáállásából következtetve hisszük azt, hogy ez a rendezvény az elkövetkező években is hasonló élményeket tud okozni diákoknak és a munkában résztvevőknek egyaránt. (Bíró Katalin)