Mitől zengett ez a falu?

Farsangi bált szerveztek a máréfalvi időseknek a Gyulafehérvári Caritas családsegítő szolgálatának munkatársai

Kosár és jelmez nélkül is belesimultunk a fonóhangulatba, önfeledten nevettünk Hófehérke és törpéi naprakész szófordulatain, komolyan vettük Sándor István báli estére szóló királyságát. És a száznál is több szépkorúval együtt örvendeztünk: milyen jól kidobolták, összetrombitálták a farsangi bált Máréfalván.
Igaz, néha nagy durranással szétpukkadt egy-egy lufi a díszletből, szemünk láttára „született egy kispillangó”, az ördögfióka el-elszelelt mellettünk, a bohóc is lehetett vagy kétéves, de amikor a tévémaci fogat mosott, senki nem vette fel a pizsamáját.
A természetes anyagokból készült tartókban világolt a mécses, az asztaltársaságok a szépséges terítőjű kosarakból szerre elővették mindazt, ami a báli terülj asztalkám kelléke. Minden képzeletet felülmúlt a jókedv, ahogy táncoltak – mintha abbahagyni se akarnák – kézről kézre adták a székely ruhás néniket. Ritka-ritka jó mulatság volt! Kezdve attól, ahogy kiültek a helybéliek a színpadra, és leány-, illetve legénykori fonóbéli hangulatot idéztek. Nem szerepeltek: élték a hajdani párosító tréfákat: ettyem-pettyet, börtöncsókot láthattunk. Számoltak csillagot, huszárcsókot váltottak, s aki a kútba esett, kihúzták. Nem sok fonal tekeredett az orsókra, de a födőzésnél gurulgatott a lábostető a rokolyák alatt. Közben gyönyörű népdalokat kísért Lajos bácsi a tangóharmonikán, a bálozók is előhozakodtak találós kérdésekkel. Később mindenki viccet mesélt: elharaphatta a nyelvét Gáspár bácsi és Lujza néni, annyi poénban emlegették.
A Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálatának helyi önkéntesei együtt léptek fel az idősklub székelyudvarhelyi vezetőivel. Családtagjaik és barátaik is jelmezt öltöttek, és kosarasbáloztak a helybéliekkel. A Művelődési Ház színpadán alig fértek a szereplők a tomboláktól – a támogatók kitettek magukért. A nótaszünetekben is magasan szállt a hangulat: kakaskukorékolásig állt a bál. „Muszáj újra megszervezni – olyan volt, mint egy lakodalom!” A sajátjuk, egykor… (Molnár Melinda / UH)