Nagyböjti gondolatok
Máté Róbertnek, a Caritas lelki igazgatójának gondolatai nagyböjt alkalmából
Kedves munkatársak, kedves olvasók,
Térjetek meg es higgyetek az evangéliumban… Újból beköszöntött a Nagyböjt és a felhívás is a megtérésre, visszatérésre önmagunkhoz, Istenhez, másokhoz. Negyven nap a visszatéréshez… Akár a választott nép a pusztában. Égető nap, forró homok, a kételkedés áspiskígyói, a manna és a tűzoszlop és a nyugalmat nem adó örök jelenlevő hívás: Vonulj ki Egyiptomból arra a földre, amelyet mutatok neked. Valahogy így vagyunk a nagyböjttel is. Mindig felszólítást jelent a kivonulásra valahonnan valahová nem ritkán valamilyen rabságunkból, kötöttségünkből, erőtlenségünkből. Alkalmas idő megszabadulni a felszínesen lebegő dolgainktól, lemenni a mélybe a gyémántok után és minden nap csiszolni egy kicsit rajtuk. Kidobni azt, ami visszahúz, ami elnehezíti lelkünket és ami gyilkolja Istentől ajándékba kapott értékeinket. Igen gyakran ragaszkodunk ezekhez a koloncokhoz, hiszen gyakran egyszerűbb önmagunkat mögéje rejteni. Imádságban és elcsendesülésben szemlélhetjük önmagunkat, életünket és világunkat, annak nyugtalan forrongását, nyüzsgését. S ha eddig észrevettük szemfényvesztéseit, nézzük meg miért és mennyi kell nekünk belőle…
Higgyetek az evangéliumban, abban, hogy a végső szó minden látszat ellenére az Istené, aki úgy tett tanúságot szeretetéről, hogy meghalt értünk akkor, amikor még bűnösök voltunk (Róm 5,9).
Minden kedves munkatársnak és olvasónak Istentől megáldott nagyböjti időszakot kívánok.
Máté Róbert, lelki igazgató