Nagyböjti szeretetmorzsa

Azt reméltük, hogy tavasz lesz. Nem lett. Még nem.

De szeretetmorzsával szívünkben és kosarainkban, mégis ott álltunk Csíkszereda felújított főterén és az érdeklődők nem késtek. A forró teának, ilyen körülmények között, nagyobb kelete volt, mintha hétágra sütött volna a Nap és a friss kalács is jól esett vendégeinknek. Jó volt látni – a szervezők szemével mindenképp, de remélem a vendégeink is így gondolják – hogy kisebb-nagyobb csoportba gyűlve, néhány mondat erejéig megálltak a járókelők, elfogadták, amit felkínáltunk, kérdeztek minket, érdeklődtek a rendezvény felől, mások pedig régi ismerősöket köszöntöttek a közelgő ünnep alkalmából. A legszebb vendégmarasztaló mindenképp a gyerekek hangszereiről felcsendülő zene volt. Amíg ők zenéltek, különös varázs lengte be az összesereglett tömeget és szelíden közelebb csalogatta az éppen kissé távolabb elhaladókat.

Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét! (Mt. 3,8) – áll a képeslapon, melyet magukkal vihettek az érdeklődők. Reméljük, hogy néhányszor rátekintenek még otthon vagy megörvendeztetnek egy kedves rokont vagy barátot az elpostázott, jókívánságaikkal kiegészített lappal.

Rendezvényünk – a nagyböjti szeretetmorzsa – lezárult, de a szociális-karitatív tevékenységet folytató csíki civil szervezetek összefogása révén, reményeink szerint újabb rügy fakad majd.

A tavasz most már nem várat sokat magára.

(Bács Béla János)