„Ne féljetek! Feltámadt, ahogy előre megmondta”

Nagycsütörtök bensőséges vacsorai hangulata elgondolkodtató… A Mester és a tizenkettő, akik először hallják a megdöbbentő szavakat: „vegyétek és egyétek, ez az én testem, vegyétek és igyátok, ez az én vérem”. Az önmagát ajándékozó Jézus van utoljára köztük, a tizenkettő közösségében. Azóta számtalanszor megismétlődtek és ismétlődnek ezek a szavak. Fényes katedrálisokban és kevésbé fényes templomokban, szerény kápolnákban és nem ritkán csak beavatottaknak ismert rejtekhelyen. De minden esetben egy közösségnek szólnak a megjelenítő ráemlékezés szavai. Hajdanán az apostolok közösségének, ma ennek a közösségnek, a ma közösségeinek, benne nekem és neked, de leginkább nekünk. Benne Jánosok, Péterek és Júdások is, mindazok, akik valamilyen módon ismerték és szerették, ismerjük és szeretjük. A húsvéti lakoma azóta is maga köré hív és gyűjt mindenkit. Annak ellenére, hogy előtte vagy utána újból és újból szembesülni kell a kísértés vagy a bűnbeesés kudarcával is.

 

Nagy szent Leó mondotta, hogy az Úr szenvedésének eseménysorában ne úgy nézzük az emberi gyengeséget, hogy nem vesszük észre az isteni hatalom jelenlétét. Ez különösen a feltámadás hajnala óta igaz. Azóta is és a világ beteljesüléséig mindig szembesülnünk kell a sebzett emberi természet, vagy akár a gonosz rosszindulat tényével. De a megváltott ember, aki Krisztus birtokosa, tudja, hogy már nem a megsemmisülésé, a halálé az utolsó szó, hanem az örök életet fakasztó Krisztusé, aki az utolsó vacsora közösségébe hív bennünket. Gyakran kell ugyan szembesülnünk azzal, hogy az emberi rövidlátás, az önzés és a gőg annyiféle módon megpróbálja lelkünket és közösségeinket.

 

De mi nem ezt vállaltuk és nem ennek vagyunk építői. A világosság gyermekei a húsvéti gyertya fényénél tudják, hogy világosság az osztályrészük és nekik maguknak is világítani kell. Azt is tudjuk, hogy bármilyen emberi gyengeség lánca és rabigája elpattan és szertefoszlik az Élet diadalhajnalának fényében. És nem csupán húsvétvasárnap hajnalban… Ne feledjük, feltámadott, amint megmondta.

Áldott Húsvétot mindenkinek!