„Néha arra ébredek, jó lenne sosem halni meg…”

„Néha arra ébredek, jó lenne sosem halni meg…” – vallják a Caritasos szépkorúak, akik a már hagyománnyá vált regionális piknikre érkeznek a felsőboldogfalvi sportpályára hétfőn reggel.

242 idősödő személy, mert ahogy Erzsike néni mondja, nem egyszerre vénülünk, én ismerek olyant is, aki már 40 évesen koravén, de vagyunk, akik csak idősödünk, nem mondhatjuk, hogy itt-ott nem fáj, de ahogy Is’ván szokta mondani, ha fáj, akkor megvan. 19 településről érkeztek a résztvevők, mind nyugdíjasok és nagyon várták már az alkalmat, hogy újra találkozzanak a régi barátokkal, munkatársakkal, hisz több ízben sorstársak. Mindannyian járnak kéthetente a Gyulafehérvári Caritas által működtetett mentálhigiénés csoportokba, ki-ki a saját településén, ahol visszanyerik, vagy megerősítik az önbizalmukat, jókat elmélkednek, nevetnek, énekelnek és megpróbálják a jelent élvezni, nem a múltat sajnálni és a jövőtől rettegni.

Az eseményre egyesek kocsival, mások busszal, de olyan is volt, aki lovasszekérrel érkezett Székelydobóból, hisz elkésték a buszt – meséli Imre bácsi – „de a világért sem maradtunk volna le”.

Reggel 10 órakor érkeztek, de már 11-kor rotyogtak bizonyos ételek, hisz egyesek már vasárnap összegyűltek és előkészítettek mindent, csak tüzet kellett gyújtani alá. A szervezőknek kapóra jött, hogy a Felsőboldogfalvi Falunapra fel vannak állítva a sátrak és az asztalok, ezért szervezték ekkora az ünnepet. Hangos lett a focipálya, hisz Dénes bácsi és Pista bácsi harmonikáztak, míg Feri bácsi hegedűvel kísérte a dalos szépkorúakat. Meglepetésünkre egyesek még kürtöskalácsot is sütöttek, mások pánkóval készültek és el sem maradthatott az oroszhegyiek „mondóleve”, ahogy azt emlegetni szokták, a szilvapálinka.

A nótázásokat egy kis vizes vetélkedővel szakították meg. Lassan már nem meglepő, hogy minden település benevezett a vizeskesztyűs bajnokságba, hisz ilyen hőségben csak az vesztes, aki kimarad a játékból. Csapatonként egy-egy lepedőt kaptak, mellyel a vízzel töltött gumikesztyűket át kellett juttatni a másik csapat térfelére. Volt, aki nyakig lett vizes, másokat csak enyhén érintett a hűsítő játék, de rengeteget nevetett mindenki – ilyen hullámok kellenek nekünk már, nem koronavírus, kiáltotta Gizi néni.

A játék végén egy kis dalos összeállítással bemutatkozott a Béta-Dobó-Vágási csoport, hisz ők csupán két hónapja alakultak a Bögözi önkormányzat támogatásával. A szereplés után a felsőboldogfalvi polgármester, Zsombori Levente köszöntötte az egybegyűlteket és egy közös asztali áldás mellett el is kezdődött a kóstolgatás. Volt minden, ami szem-szájnak ingere: Hagyományos töltöttkáposzta csülökkel, Paradicsomos töltelékes, Babgulyás, Húsgombóc csorba, Csirkepaprikás nokedlivel, Pörkölt makarónival, Pityókatokány, Borsos leves, na meg desszertnek egy kis pánkó és kürtöskalács.

Sajnos csak az önkéntes segítőkből álló zsűrinek sikerült minden ételt megkóstolni, hisz a konyhaséfek nagykanállal tálaltak, ezért nem volt elég befogadó helye egy szépkorúnak sem. A zsűri tagjai végül úgy döntöttek, hogy nem rangsorolják az ételeket, hisz a maga nemében mindegyik különálló és dobogós, így minősítést kaptak. Megszületett a leghagyományosabb, legszaftosabb, legötletesebb, legviccesebb, legütősebb, stb. kategóriában az első helyezett.

Nagy volt a hangulat étel után is, hisz együtt táncoltak, vonatoztak és jókat derültek. Megegyezték, hogy jövőre újra ugyanitt és még vonnak be más településeket is, hisz rengeteg elöregedő falu van, ahonnan a szépkorúak biztos szívesen csatlakoznának.

Sándor István – Isú

A programról készült képes összeállítást IDE KATTINTVA tekinthetik meg.