Nem a mi érdemünk hová születünk!

A Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálata az elmúlt héten prevenciós tábort szervezett Ivóban 40 nevelőotthonban elő gyereknek, az eseményt a Hargita Megyei Tanács Gyermekvédelmi Igazgatósága támogatott.

„Nem indult könnyen a tábor” – számolt be Sándor István programvezető, hisz a gyerekekkel kőkeményen meg kellett vívni, hogy – „ki lesz a falkavezér”. Kezdetben rengeteg ellenállásba ütköztek a vezetők, trágár beszéd, agresszió, de ahogyan teltek a napok, egyre nagyobb érdeklődést mutattak, erős kötelékek alakultak a résztvevők és a 7 szakember közt.

Minden korcsoport megtalálta a neki megfelelő foglalkozást. A feldolgozott témák közt volt az Énkép, Biológiai változások serdülőkorban, Szexualitás, Terhesség, Abortusz, Nemi betegségek, a Drogok és egyéb szenvedélybetegségek.

A szakemberekben ismét megerősödött, hogy ezek a fiatalok rengeteg problémával, gáttal, előítélettel, téves információkval találkoznak, melyet nem tudnak megoldani, kezelni. Ezen a problémán a hátrányos, ingerszegény környezet tovább ront. Olyan ingoványos talajra érkeznek, melyen nem tudnak tovább haladni, ha nincs kellően megalapozva életük, vagy nincs egy biztos támaszuk. Ha nem figyelünk ezekre a gyerekekre, akkor eltévednek a kamaszkor útvesztőin, deviánssá válnak, túl korán és nem megfelelően kezdik a nemi életet, belemenekülnek az alkoholizmusba, kábítószerekbe, és olykor az öngyilkosságot választják kiútként. Ha nem avatkozunk be akkor tovább gyűrűzik ez a probléma, újratermelődve a felnövő nemzedékek során. Tehát a kérdés felvállalása és kezelése közérdekű probléma.

A táborlakók nagyon különbözőek voltak, egyeseket az étkezés fogott meg, mások az olimpiának és a honfoglaló játéknak örültek inkább, de az „egy perc és nyersz” játék is nagy sikert aratott, a résztvevők első nap felmérték tudásukat és az utolsó napig lehetett gyakorolni, mindenkit a fejlődési eredménye alapján díjaztak.

A tábor utolsó napja volt a legkimagaslóbb, hisz látogatást tettek a marosvásárhelyi fiatalok börtönébe, ahol az alapos terepszemle és ledöbbenés után, szóba is állhattak a rabokkal, akik nem győztek válaszolgatni a kérdésekre. A börtönből az állatkertbe siettek, ami szintén nagy esemény volt mindenkinek, majd következett egy vizes lufi bajnokság és dinnye evés.

A hazafele vezető úton kiértékelték a tábort, hogy honnan- hová jutott a nagy csapat, egyesek elmondták, hogy nagyon hálásak, átértékelték az életüket és megmutatják a világnak, hogy ők nem „büdös árvák” hanem értékes részei a társadalomnak, Isten akarata szerinti gyermekek. Paloma zokogva kérte a szervezőket, hogy: „gyűjtsetek még pénzt, hogy még sokszor tudjatok magatokhoz venni!”