Nem csak a húszéveseké a világ…

Tizenkilencedik alkalommal szervezték meg a hagyományossá vált farsangi bált a Gyulafehérvári Caritas gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon alkalmazottai, ahol idős, fiatal, hozzátartozó és vendég együtt ünnepelt.

Meghívottak voltak a gyergyószentmiklósi Ápoló- és Gondozói Otthon alkalmazottai és lakói, a gyergyószentmiklósi „Őszirózsa” klub tagjai, akik a Radetzky indulóra „pon- pon” táncukkal örvendeztették meg az egybegyűlteket. Az otthon lakói közül többen is verset mondtak: Bene János, Becze Emilia, Szabó Zoltán, Marcu Ioan, Péter Irén, Bíró Sárika, Tarzaly Jolán, Bajtalan Márta, Szász Anna néni, akik jóval túllépték a 80. életévüket.

A maskarába öltözött idősek vidám nótákkal szórakoztatták a közönséget. A talpalávalót Fülöp Zoltán és Oláh Ferike húzta. Hompoth Ági néni a „vőfély” koreográfiája alapján, egy mezőségi lakodalmast adtak elő. Vőlegény: Péter Irénke 85 éves, a menyasszony Bodor Mihály 72 éves, az eskető pap szerepét pedig Mihály Zoltán az otthon lelkésze vállalta el. Az örömanyák szerepét Baricz Éva és Kiss Gabriella alakították. A sok nevetéstől, nem maradt szem szárazon. A lelkes idősek, korukat meghazudtolva élték bele magukat a vidám jelenetbe.

A közönség, akik több mint 100-an voltak, belekapcsolódtak a lakodalmasba, ellopták a menyasszonyt, és a vőlegényt. Csak a megszabott büntetés elvégzése után adták vissza az ifjú párt egymásnak. A menyasszonytánc a menyasszony várandóssága ellenére kitűnően sikerült, hiszen rövid 15 perc alatt egy tányér pénzt gyűlt össze. Az ízletes fánkot, finom szőlő borral, üdítővel, vagy vízzel lehetett elnyomtatni. A tombolahúzásnál, ki- ki szerencséje szerint nyerhetett. A táncparkett nem maradt üresen.  A mulatság este 19,00 óra után zárult egy gyönyörű angolkeringővel.

Az időseknek húshagyó kedden ismét sikerült végigjárniuk a fiatalság ösvényeit, egy- egy jó tánc, vagy régi jó nóta segítségével. G.A. három hónapja az otthon lakója, csak járóbottal tud járni, este amikor a termet hagyta el, megjegyezte: „irigyelem magukat”, „mondom, hogy irigyelem magukat”, „azért is irigyelem magukat”- közben mosolygott. Sz.I. szerint „gyönyörű volt szívem”….”köszönjük”! Ennél több nem is kell visszajelzésként, hiszen ha végig nézzük azokat az időseket, akik a tolókocsiba csak segítséggel tudnak kiülni és még is elvállalták a szerepüket, beöltöztek a különböző jelmezekbe, akkor nem marad más hátra részünkről, csak annyi, hogy köszönetünket és hálánkat fejezzük ki azért, hogy nyitottak és hagyják, hogy segítsünk, hagyják, hogy életre keltsük azokat a szunnyadozó belső erőket, amelyek segítségével megtapasztalhatják, hogy az élet a helyzethez képest is szép tud lenni, és énekelhetik, hogy nem csak a húsz éveseké a világ…

A nagyvilágban zajló eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, gyakran a környezeti hatásokat sem, de a mindennapi életünk, ahol naponta együtt dolgozunk, együtt élünk egy olyan kis élettérré tud válni, amelyben idős és fiatal jól érezheti magát.

(Kiss Gabriella)