Nincs túl messze az az óvoda

Három évvel ezelőtt egy kétgyerekes mikházi család kereste fel a marosvásárhelyi Szent Ágnes Rehabilitációs Központot, mert úgy észlelték: kisebbik gyermekük nem fejlődik megfelelőképpen. A kisfiú már óvodáskorú volt, de még nem beszélt. Mivel nem tudta kifejezni magát, a viselkedése időnként agresszívvá vált, ezáltal kommunikálta környezete felé, hogy valamit nem szeretne, vagy másként szeretne. A kisfiú diagnózisa: megkésett beszédfejlődés, értelmi fogyatékosság, viselkedésszabályozási nehézség és figyelemzavar. Amikor a szülők felkeresték a Szent Ágnes Rehabilitációs Központot, a kisfiúnak éppen akkor kellett volna elkezdenie az óvodát, de a településen nem volt speciális nevelési igényű gyerekek számára kialakított óvoda. Éppen ezért a kisfiú édesapja három éven át a marosvásárhelyi speciális iskolának az óvodájába hordozta gyermekét. Minden nap közel egy órát autóztak, hogy beérjenek a nyolctól kezdődő óvodai programra, amely tizenkettőig tartott. Ez idő alatt az édesapa autóban, üzletben, vagy sétálva töltötte el az időt, mert sem anyagilag, sem időben nem érte volna meg neki, hogy haza-, majd visszautazzon gyermekéért. Az édesapa pékségben dolgozik, gyakran éjszakai váltásban. Úgy ül be reggel az autóba, hogy alig aludt pár órát előző éjjel, de azért kitartóan viszi gyermekét az óvodába és hetente egyszer fejlesztő terápiára a Szent Ágnes Rehabilitációs Központba. Az elmúlt három év nagy áldozatot jelentett az egész családnak, amelyet mégis nagy odaadással hoztak meg, és nem eredménytelenül. Mára a kisfiú megtanulta kifejezni a kívánságait, és kivárni, amíg sorra kerül. Megtanulta felismerni és megnevezni a saját érzelmeit, valamint beazonosítani a szülők, a testvére és a közvetlen környezetében lévők érzelmeit. Kommunikációja nagyon sokat fejlődött az elmúlt két évben. A nem beszélő, agresszív magatartást tanúsító gyerek mára többszavas mondatot használó kisfiú lett.

Itt támogathat a fentiekhez hasonló helyzetben lévő családokat >>>

Hasonló történetek >>>