Olimpikonok a lókodi tini táborban

Korán reggel indult a fiatalok csapata Lókodba, alig helyezkedtek el a buszon, már meg is érkeztek a táborhelyre. A hely feltérképezése és az elrendezkedés után kezdődött az ismerekedés. Rengeteg vicces dolgot tudtak meg egymásról a tinik. Az első komolyabb feladatként mind a három kiscsoport zászlót készített, amelynek címerében mindannyian megjelentek egy-egy szimbólum által.

Naponta több tiniket foglalkoztató témát dolgoztak fel, mint például a drogok, az énkép és a szexualitás. Az előadások közben didaktikai anyagok is előkerültek, hogy érthetőbbé váljanak az elmondottak. A serdülők rengeteg kérdéssel bombázták az előadókat, amelyekből megint bebizonyosodott, mennyire fontos beszélni ezekről a témákról, hisz a tinédzserek össze vannak zavarodva a tabukkal övezett világ és az internet által felkínált visszásságok között.

Minden nap különböző izgalmakat rejtegetett. Már az első nap meggyúlt az olimpiai láng, felvonultak a zászlók és kezdődtek is az érdekesebbnél érdekesebb megmérettetések. Szappanok kezdtek versenybe, a dinnyével fociztak, kosaraztak, gátakat ugrottak, homokzsákokat dobáltak, fonalat tekertek, de talán a legizgalmasabb a paraolimpiai rész volt. A Honfoglaló játékot élesben játszották párbajozásokkal, amelyeken rengeteg intelligencia- és ügyességi vetélkedő kapott helyet. A közös kirándulás sem maradt el, miközben meglátogatták a bágyi dombot.

De voltak esti lovaglások, ebéd utáni intenzív pihenők, amikor klasszikus zenét hallgatva kémlelte mindenki az eget, személyiségfejlesztő játékok, tábori tánc, buli és még sok más.

A rengeteg értékes információ és helyreigazítás mellett a fiatalok rájöttek, hogy a szabad idejüket sok jó dologgal le tudják kötni, olykor egy megvizezett póló, vagy egy mankó, esetleg egy homokkal töltött zsákkal is el lehet játszódni órákig, nem feltétlenül kell a fél életüket a televízió, internet és a mobiltelefon bűvkörében élni. (Sándor István)