Önkénteseinket ünnepeltük

Jelen vannak. Résztvevői, alakítói  szervezetünk hétköznapjainak. Olykor csendesen, észrevétlenül   végzik a rájuk bízott feladatokat, máskor lelkesedésüktől, nevetésüktől hangosak a folyosók.

Jelen vannak, ott vannak a kórházi ágyak mellett, iskolások padja fölé hajolva, időseket karonfogva, sérültekkel játszva, nevetve, fiatalok közé vegyülve. Ők a szervezetünk önkéntesei. A Caritas-önkéntesek gáláján Őket ünnepeltük, ezt a jelenlétet, ezt az értéket, amelyet Ők jelentenek, hoznak a rászorulók és szervezetünk életébe.

November 30-án, Csíksomlyón több mint 170 résztvevővel zajlott az ünnepség. Sebestyén Ottó, a Caritas lelkésze nyitotta meg a Gálát, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszakos mesteris hallgatói adták elő a Születés, szerelem, halál pantomím, alternatív bábdarabjukat. Az ő különleges ajándékuk után az önkéntes csoportok méltatása következett.

Az elmúlt egy év során önkéntes tevékenységben résztvevők oklevelet és egy óriás puzzle egy darabját vihették magukkal. A Több kéz többet húz kirakós, amely az önkéntesség mottójának ötletére készült, szimbóluma volt annak az egységnek, erőnek, jónak, amely az önkéntesek egyenként vállalt munkájából fakad. Mindannyian fontos résztvevői a tevékenységeknek, amelyek által a rászorulókat segítik. Ezt szimbolizálta az a kerámia mágnes, a puzzle egy darabja, amit az önkéntesek kaptak. A sepsiszentgyörgyi Snaps Vocal Band zárta a Gála kulturális részét spirituálékat énekelve. A közös ünnepi vacsora után hajnalig tartó buli következett, hosszú beszélgetések és az újra találkozás öröme töltötte ki az együttlétet.

Öröm volt együtt ünnepelni, találkozni!

Köszönjük, hogy vagytok, önkéntesek! Köszönet az  új ötletekért,  időtökért, két kezetek munkájáért, hogy azok mellett voltatok, akik rászorultak a segítségetekre, támogatásotokra. Köszönet a lelkesedésetekért, a türelmetekért, a kitartásotokért!

A méltatásokból:

Megkezdődött az iskola, sok kis roma gyerek várta az önkénteseket, akik újratanulják velük az ABC-t, akik minduntalan kibetűzték neveiket, és törekedtek, hogy az este végére a kis kópék is le tudják írni azt.  Figyeltek arra, hogy a fejbeszámolásnak írásos nyoma is maradjon, és hogy a házi feladat is mindig pontosan elkészüljön. És főként, hogy olyan értékeket adjanak át nekik mosolyuk, szeretetük által, ami ezeknek a gyerekeknek az ABC-nél is fontosabb.

Egy biztos, hogy függetlenül attól, hogy  mesét olvasunk a kórházban fekvő gyerekeknek,  időseket látogatunk, családoknak osztunk csomagot,  őrangyalkodunk, különböző szenvedélyekkel küszködő emberek mellé állunk, filmklubot vagy kórházi könyvtárat igyekszünk szervezni azért tesszük mindezt, mert szívből jön.

Olyan emberek, akik szeretnének valamit tenni, jelet hagyni, és adni másoknak. Szeretettel, hozzáértéssel, odaadással és hittel teszik ezt. Köszönet mindezért, és mi tudná még jobban kifejezni azt, amit mindez másoknak jelent, mint azok visszajelzése, akikért végzik ezt a munkát. Egy sms-ből szeretnék idézni, amit egy édesanya küldött egy rendezvény után: „Nagy hála van bennünk és a gyerekek tele voltak ma örömmel. Isten áldjon meg mindazért, amit tesztek és amit képviseltek!”

Molnár Judit