Önkéntesek, köszönjük!

”Hogy kik az önkéntesek? Fura lények… folyton tevékenykednek, aktívak, ügyesek és kreatívak. Jó ötleteik vannak, jó szervező képességekkel rendelkeznek, tisztelik az embert és segítenek a rászorulókon. Odafigyelnek rád, jelzik, ha baj van, őszinték és igazak.

Nem tolakodnak, és nem dacoskodnak. Sohasem panaszkodnak. A rájuk bízott talentumokat kamatoztatják és továbbadják. Megértenek és elfogadnak. Segítenek és támogatnak, ők sohasem unatkoznak. Mosolyt csalnak mások arcára, reményt adnak sokak életének. Sok barátjuk van, ezért nem magányosak. Mindezért nem kérnek cserében semmit: se pénzt, se jutalmat, semmit. Ők a Caritas önkéntesei, Isten éltesse őket sokáig!” Péter Szabolcs

„A munkánkat nehezen tudom elképzelni önkéntesek nélkül, hiszen a gyerekek számára ők a feltétel nélküli szeretet forrása, valamint számunkra a minőségi munka biztosítása. Segítségükkel egyénileg tudunk foglalkozni a tanulási problémákkal küszködő gyerekekkel… Hálás vagyok Istennek, mindazoknak, akik önkéntesen jelen vannak az élet bármely területén, hiszen úgy gondolom, ez az egyik legtisztább, legélettelibb pillanat az ember életében.” Récsei Mária

„Ebben az évben sok szabadtéri programot szerveztünk falvakon, városokon. Nagy  segítséget jelentettek nekünk az önkénteseink, akik minden rendezvényen részt vettek. Öröm volt együtt dolgozni velük, mert mindig pontosak, megbízhatóak voltak. Lelkesen és sok-sok szeretettel vállalták az újabb és újabb feladatokat …. és ahogy ők is többször említették: a közösen eltöltött idő összekovácsolt bennünket, valóban egy nagy család lettünk.” Hubbes Kinga

”Sokszor jutnak itt eszembe azok a késő esti találkozások, amikor a Mackós köpenyes programjainkra készültünk vagy éppen az amikor több száz gyereknek tettük szebbé a karácsonyát. Emlékszem egyszer elmondtam a gyerekeknek, hogy ők a Caritas önkéntesei. Egy gyerek nagy kíváncsisággal azt kérdezte, hogy mit is jelent az önkéntes szó, mert  ő ezt nem érti? Elmagyaráztuk neki, hogy olyan emberek akik segítenek másokon anélkül, hogy ezért bármit is kapnának vagy valaki kötelezné őket. A gyerek figyelmesen hallgatta és egy adott ponton felkiáltott: „most már értem, ők jó emberek! Én is szeretnék önkéntes lenni!” Cosma István

„Vagytok csíkosak, pöttyösek, kockásak, tarka-barkák, sokszínűek és velünk mégis Egyszínűek. Négyszögletű Kerek Udvarunk veletek együtt lett négyszögletűen kerek. Sok mindent kellett ám együtt megtanulnunk: futni egy kört, kettőt, sokat, a “meguntamból” felállni… sátorszegnek lenni szélben, ejnye-bejnyét fogadni, a döm-dö-dömöt is érteni, nevetni és kacagni, kárörömből reszelni… s hogyha kellett vaskarika, azt fából is kifaragni Mivel és hogy is jöttetek, madárháton? paripán? lábat téve láb után?-már nem is tudom  pontosan; egyet tudok  biztosan… Isten hozott!
Lányok, Fiúkák, drága Néniink, szabad egy ölelésre? Igen? nagy csutkaöleléssel kösz-ö-nöm nektek: “Döm-dö-döm” Csutka Melinda

(2014)