Önkéntesen a betlehemi úton

Négy alkalommal érkeztünk meg gyermekek seregével köszönteni az új életet. Önkéntesek mesélnek a Hargita Megyei Sürgősségi Kórházban járt angyalról, a Plébániai Önkéntes Csoport szervezésében megszülető betlehemi út viszontagságairól, a mindszenti korrepetálós gyerekek cipősdobozairól és az egyetemista önkéntesek ajándékakciójáról. Olvassák és éljék át melegedéssel:

– Az angyaljárás, akár csak az önkéntes munka, szóban kifejezhetetlen élményekkel, örömökkel tölt el engem. Látni azt, hogy a gyerekek teljes szívből boldogok, és teljes szívvel tudnak örülni nem csak az ajándékoknak, hanem azért is, mert ott vagyunk velük. Például egy kislány mesélte, hogy szurit kapott, a pillangót sem szereti, kitépte és fájt a kezecskéje, mégis ottlétünk alatt jókedvvel rajzolt és kézimunkázott velünk. Tudták, hogy a kapott ajándékcsomagért köszönetképpen egy rajzot várunk, ennek nagy-nagy lelkesedéssel fogtak neki. Lelkileg feltöltődést nyújtott a gyerekek vidámsága (Adorján Márta, önkéntes)

– Hétfőn este csodálatos élményben volt részem. Pár társammal és a zsögödi gyerekekkel végigjártuk a betlehemi csillag útját különböző kézműves foglalkozásokon és játékos feladatokon keresztül. A terem egyik sarkában elkülönítettünk egy részt, amit „rongyos istállónak” neveztünk el és ahol Zsigmond Imolával a karácsonyról, az adventről és az ajándékozásról beszélgettünk I-IV osztályos gyerekekkel. Körben ültünk és a kör közepén levő gyertya lángja jelképezte a betlehemi csillag fényét. A gyerekek karácsonyi versekkel, énekekkel ajándékoztak meg minket, de legfőképpen őszinte, tiszta gondolataikkal a karácsonyra való készülődésről, az ajándékozásról.

Egyik kisfiú elmesélte, hogy az ő családjában a szülők és a gyerekek együtt csinálnak mindent, együtt tanulnak, takarítanak, főznek és így segítik egymást, a gyerekek a szülőket, a szülők a gyerekeket. Aztán egyik kislánynak eszébe jutott, hogy ő elszavalna egy verset a karácsonyról. Mondtam nekik, hogy számomra ez a csodálatos szavalat igazi ajándék és megkérdeztem tőlük, hogy szerintük mi lehet még ajándék ilyenkor karácsonykor. Erre azt válaszolták, hogy a megbocsátás, a szeretet, az odafigyelés, a törődés. Ez az igazi ajándék és nem a tárgyak, amiket kapunk, mondták. Ekkor összenéztünk Imolával és mindketten éreztük, hogy itt és most Zsögödben megtörtént a Csoda. Amilyen őszintén és tisztán beszéltek ezek a pici gyerekek a karácsony lényegéről ebben a mai rohanó világunkban igazán megható volt.

Olyan útravalót kaptunk ezektől az gyerekektől ami számunkra, felnőttek számára is megfontolandó és amit nekünk is gyakorolni kellene nap mint nap és nem csak így karácsony környékén. A tegnapi délután számomra egy igazi ajándék. Köszönöm, hogy ott lehettem veletek és részese lehettem a Csodának. A bennem pislákoló betlehemi fény lángra lobbant, és azt érzem, hogy még sok ilyen délutánt szeretnék, és azt is remélem, hogy ezt a fényt át tudom adni a körülöttem lévőknek, szeretteimnek, embertársaimnak. Köszönöm! (Lőrincz Enikő, önkéntes)

Az idén második alkalommal szerveztük meg Mindszenten a cipősdobozakciót, ahová a gyerekek újra nagy lelkesedéssel érkeztek. Nagy kíváncsisággal álltak az ajtó előtt és várták, hogy mi vár rájuk az ajtó túlsó oldalán. Amikor bejöttek a terembe, az arcokon nagy mosolyok jelentek meg, mert látták, újra kézműveskedni fognak és rájuk vár a fa feldíszítése is. Mindenki nagy örömmel készítette a díszeket és még nagyobb örömmel helyezte a díszét a fára. Nagy lelkesedéssel próbáltak ki minden lehetőséget és nagyon kreatívan teljesítettek. A gyerekek szemében az öröm és a boldogság volt jelen, amelyet sugároztak felénk is. A fa díszítése után kis énekekkel és versekkel váltották ki a dobozokat. Az ajándékoknak minden gyerek örült és boldogan vitte haza.

Mi megtapasztaltuk, milyen nagy örömet lehet szerezni egy kis odafigyeléssel és egy cipősdoboznyi ajándékkal. Sok gyereknek ez a karácsonyi ajándéka is volt és biztosan még a fa alá is kerülnek be dolgok a dobozból, mert a szülők nem tudnak más ajándékot adni nekik. Nagyon remélem, hogy még lesz lehetőségünk más alkalomkor is ilyen örömet szerezni a gyerekeknek, amelyet ők egy nagy mosollyal köszönnek meg, ami számomra csodálatos. (Málnási Ildikó, önkéntes)

A Sapientia egyetemista diákjai cipősdoboznyi ajándékokat gyűjtöttek felhívásunkra a hargitafürdői iskolások és ovisok számára. A gyerekek nagy örömmel fogadtak minket, tetszett nekik a kézműves foglalkozás, ahol rénszarvast és karácsonyfadíszt készíthettek velünk együtt. Volt, aki igényelte segítségünket a feladatok elvégzéséhez, de volt kisgyerek, aki csak egyedül ügyeskedett. Alig vettük észre, és már eltelt az idő. A foglalkozások végén a gyerekek segítettek összepakolni a kellékeket, miközben olyan odaadóan beszéltek különböző játékaikról, meséikről, háziállataikról, mintha valami nagy kincsekről beszélnének. Az ajándékok, amikről ők semmit sem tudtak, csak énekszóra tudott a terembe bevonulni, így a gyerekek teli szívből énekelték a Mennyből az angyalt és nyílt az ajtó a sok színes dobozzal együtt. Karikára nyílt szemek és hatalmas izgalom lepte el a termet. Kiosztottuk az ajándékokat és lassan mi is elindultunk haza a havas fenyvesek között. Annyira hatása alatt voltam ennek a programnak, hogy az út során többször elmondtam: „milyen jó volt”, és szívemben boldogsággal és elégedettséggel tértem haza. Köszönöm ezt a mai napot és ezt a karácsonyt! (Erdély Enikő Zsuzsanna, önkéntes)

Köszönöm minden önkéntes munkáját, akik ez évben is közelebb vitték az embereket az egymásért tevés nagy kincséhez. (Roth-Vízi Réka)