Őrkői nyári tábor, egy önkéntes szemszögéből
Nagyszerű élmény volt ez a tábor, már nagyon várom az augusztust, hogy egy újabb tábornak, csodának lehessek részese, mert számomra csoda ezekkel a gyerekekkel dolgozni.
Több éve vagyok önkéntes a szervezetnél, elsősorban a roma gyerekekkel kapcsolatos tevékenységekben veszek részt, idén pedig engem ért a megtiszteltetés, hogy a nyári tábor beszámolóját készíthettem.
Immár harmadik alkalommal vettem részt a Caritas sepsiszentgyörgyi munkatársai által 5-8. osztályos őrkői roma gyerekek számára szervezett nyári táborban. Igazából mindig izgatottan várom ezt a tábort. Többek között a nemzeti hovatartozásom is igazolja azt, hogy nekem a táborban a romák között a helyem. Kicsit olyan mintha egy időutazáson vennék részt a hét folyamán, időnként vissza-vissza térve gyökereimhez, a velem született nemzethez.
Első nap egy gyors kávé mellett egyeztettünk a már előkészített program menetéről, ahogy az már megszokott módon történik. Izgalommal vártuk megérkezésünket a helyszínre. Mint mindig, fogadtatásunkat hangos ricsaj, csoportos ölelés övezte a gyerekek részéről. Amíg a kolléganők beszélgettek a gyerkőcökkel, addig előkészítettem a zenefelszerelést, ugyanis volt egy tábordalunk, amit minden reggel elénekelünk, ezzel is ösztönözve a gyerekeket a vidámságra, a céltudatosságra, egységes jövőkép kialakítására.
Gyere el, kérünk, légy a vendégünk/ S lesz egy szép közös emlékünk – énekelték a gyerekek. Ez a dal talán minket, hallgatókat, is elgondolkodtat egy picit azon, hogy vajon hogyan is kellene játékosan, vidáman, céltudatosan célokat kitűzni, ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy ne legyen megállás a hétköznapokban sem. Mindig tegyünk valamit, ami érdekes, ami jó, ami építő jellegű és amitől jól érezzük magunkat. Felhívja figyelmünket arra is, hogy éljünk a lehetőségekkel és kipróbáljunk más-más dolgokat is. A gyerekek nagyon szerették a dalt és a táncot, újra meg újra kérték, hogy meghallgathassák, így reggelente háromszor is meghallgattuk és énekeltük együtt a dalt.
A dal után egy nagycsoportos játék következett, majd ezt követően kisebb csoportokra osztottuk fel a gyerekeket. Minden csoportnak volt egy vezetője és egy önkéntese, aki a csoporttevékenységek levezetésében segédkezett. A feladatok, csoporttevékenységek minden nap egy adott témához kapcsolódóan voltak összeállítva.
Azt tapasztaltam, hogy az egy hetes tábor amellett, hogy játékból és sok-sok tevékenységből tevődik össze, igazából önismereti kirándulás is volt. A házépítés, az utazás a múltba és a jövőbe , mind-mind önismereti feladatokat követelt meg, mint például milyenek látom az Őrkőt, az otthonomat, milyenek látom magam a jövőben, hol leszek én 10 év múlva, milyen az életképem? Meglepő volt számomra, hogy ezek a gyerekek mennyire tisztán látják a helyzetüket, mennyire egészséges jövőképet alakítottak ki maguknak.
A tábori hét egyik legkülönlegesebb feladata az volt, amikor a gyerekek ajándékot adnak egymásnak. De nem akármilyen ajándékot: útravalóul kaptak egymástól sok- sok szeretetet, törődést, megértést, biztonságot. Sok-sok eszmei értéket ajándékoztak egymásnak az utazáshoz, a szakmai karrier kialakításához.
Egy másik különleges feladat az volt, amikor a gyerekek belenézhetek a kincsesládába, amiben különleges, egyedi kincset láthattak egy tükrön keresztül: saját magukat. Ennél a feladatnál csak úgy bizsergett a levegő. A gyerekek szembesültek önmagukkal. A gyerekeket egyenként hívtuk be, kinyitottuk a kincses ládát és megmutattuk nekik azokat az értékeket, amiket mi is láttunk bennük.
Nagyszerű élmény volt ez a tábor, már nagyon várom az augusztust, hogy egy újabb tábornak, csodának lehessek részese, mert számomra csoda ezekkel a gyerekekkel dolgozni. Szeretek velük együtt lenni, és azt hiszem, mindig prioritást fog élvezni a feladataim között az, hogy részt vegyek roma gyerekek számára szervezett táborokban.
(Gergely Zoltán)