Öröm- és szeretetmisszió

Van egy ember valahol Bajorország Kitzingen tartományában, aki idejének jelentős részét évek óta – emlékeim szerint 1991-től – következetesen annak szenteli, hogy a romániai szegények számára segítséget mozgósítson és adományokat gyűjtsön

Helyi közvetítőnek a Gyulafehérvári Caritasban talált megbízható partnerre és következetes együttműködésük, partnerségük már több vihart, nehézséget kibírt. Lassan bizalmi kapcsolattá vált ez, együttgondolkodássá a közös cél: a szegények, hátrányos helyzetűek megsegítése érdekében. Teszi ezt emberbaráti szolidaritásból, keresztény motivációból, azért, mert megérintette őt az 1600 kilométerrel keletebbre élő embertársainak nyomorúsága, szenvedése. Ezen változtatni akar.

Az elmúlt években évente 50-60 kamionnyi segélyszállítmányt – ruhát, bútort, élelmet, kerékpárt, háztartási cikkeket – gyűjt össze ismerőseitől, barátaitól, honfitársaitól. Raktározza azokat, kamionokra pakolja fel önkéntes segítőtársaival, családtagjaival, barátaival, elintézi a szállítási formaságokat és útnak indítja a szállítmányt. Emellett bepótol a szállítási költségekbe is. Gyűjtési akciókat rendez, embereket mozgósít, sajtótájékoztatókat tart, nem engedi elfelejteni a honfitársaival azt, hogy vannak még emberek az EU határain belül is, akik sokkal kevesebb pénzből kell hogy megéljenek majdnem ugyanolyan alapárak mellett, mint Németországban.

Elmar Karl bibergaui autószerelő mesterről beszélek, aki legalább hússzor utazott Romániába csak azért, hogy meglátogassa támogatottjait, motivációt gyűjtsön munkájához, más embereket, barátokat hozzon azért, hogy „missziójához” minél több támogatót szerezzen, itteni barátait meglátogassa.

Misszionárius ő a szó legnemesebb értelmében, a szeretet és a szolidaritás misszionáriusa, akinek munkáját, áldozatait sokszor meg sem tudjuk méltó módon köszönni.

Karácsony tájékán németországi iskolákban mozgósítja a gyerekeket azért, hogy nehezebb sorsú romániai gyermekek számára „angyalkodjanak”, ajándékcsomagot készítsenek. Nagy sikernek örvend ez az akció. Alig várják az itteni gyermekek a szépen becsomagolt, minden finomsággal, érdekességgel, apró „csudával” megtöltött, szemet-szájat ingerlő karácsonyi csomagokat. Sok-sok gyermek számára már évek óta ezek képezik az egyetlen karácsony ajándékot.

Öröm osztani ezeket a csomagokat, látni azt az örömet, amit szerzünk vele a karácsony előtti angyalvárásban advent utolsó napjaiban. Több ezer csomagot osztunk ki minden évben. Nagyon rászokott „rákapott” mindenki, aki valamilyen szinten kapcsolatba kerül velük. Várják a csomagot a Caritas-munkatársak, akik kiosztják a közösségekben, mert öröm örömet szerezni. A plébánosok is ugyanezért várják, látni kellene, amint sorban állnak a Caritas raktára előtt a csomagért. Ők is szeretnek örömet szerezni. Ismerek polgármestert is, aki személyesen osztja szét ezeket a csomagokat faluja szegény gyermekei között és mindig keresi a hála szavait öröme kifejezésére.

Öröm kapni is ezeket a csomagokat, mert szeretettel állították össze azokat, és valahogy ez a szeretet átjön és hat, épít, teremt. Ma már a mi tájainkon is vannak sikeres kezdeményezések hasonló akciók lebonyolítására, a rászoruló gyermekek megörvendeztetésére.

Kár lenne, ha ez az akció, valamilyen EU-s bürokratikus megfontol(atlan)tságból megszűnne. Mindenki csak veszítene, veszítenének az adakozó gyerekek, a közvetítők, és a megörvendeztetettek úgyszintén. Itt nem a segítség nagysága a lényeg, hanem annak lelke, erkölcsisége, minősége. Többet ér ez mindennél!

Ezekkel a sorokkal szeretnék köszönetet mondani Elmar barátomnak és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen sok gyermek, felnőtt valamilyen szinten közelebb kerülhetett az ajándékozás öröméhez, ahhoz a tiszta örömhöz, aminek lényege a karácsonyi jászolban keresendő…