Őszi összerázódás

Szombaton részt vettem a Caritasnál egy szuper csapatösszerázón, ahol rengeteg régi baráttal, ismerőssel találkoztam, és új embereket is megismertem. A közel húsz fős csapat a nap végére fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel ment haza. Ezek az alkalmak bizonyítják igazán, hogy mennyire szeretünk ennek a csapatnak a része lenni, mert nemcsak másoknak szervezett tevékenységeken veszünk szívesen részt, hanem azokon is, amelyeket nekünk szánnak, hogy fejlődjünk, és kikapcsolódjunk.

Év közben ritkábban találkozunk minden önkéntestársunkkal, mert mindenki más-más programokra jár, más helyeken segít, például kézműves tevékenységekben, idősek otthonában, gyermekotthonokban, de ilyenkor összegyűlünk, és mindent igyekszünk bepótolni. Ez is egy ilyen nap volt, amit egy ízletes kávéval és beszélgetéssel kezdtünk. Mindenki mindent el kellett meséljen a rég nem látott barátoknak. Gyakran veszünk részt ilyen, vagy hasonló tevékenységeken, de Gyöngyike, az önkénteskoordinátorunk, most gondoskodott, hogy újabbnál-újabb játékokat és feladatokat hozzon, amelyekkel még minket is meglepett.

A játékok közben jól meg is mozgattuk magunkat nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Rájöttünk, érdemes lett volna bejárni matekórára, és figyelni, mert nem megyünk sokra csak a hármasszabállyal, ha netalán egy úgynevezett Katerra törzs vándorlását kellene számokban kifejeznünk. Persze, szerencsére, van pár eszes srác is a csapatban, aki két szempillantás alatt rávágta a megoldást. Na, de a hangulat csöppet sem lankadt, inkább csak fokozódott, nem is beszélve a versenyszellemről. Amikor a toronyépítés a cél, minden kreativitást be kell vetni, és mint megtudtuk, ragasztószalagból jobban lehet magas tornyot építeni, mint egy összecsukható méteresből.

Mindenhol az időzítés a kulcs, mint ahogy itt is, délre már mindenki türelmetlenül várta a „nap fénypontját”, az ebédszünetet. Versenyezni is könnyebb, ha megfelelő a motiváció, ami itt az ebéd volt, és szuperül bevált. Lehetőségünk volt szabadabban beszélgetni egymással, jobban megismerni a másik személyt, miközben feltöltődtünk energiával, és készen álltunk a következő feladatokra.

Mit ne mondjak, nagyon ötletes reklámfilmet készíttetni az önkéntesekkel, mert hát ki más tudná ennek a munkának a lelkét igazán átadni, ha nem mi, akik nap mint nap ezt csináljuk. A négy csapat négy elképesztő videóval állt elő, amelyekben minden volt zenei aláfestéstől kezdve egészen a Caritas Ház bemutatásáig.

Összegezve egy élménydús nap volt, csupa újdonsággal és kihívásokkal, amelyeket együtt gördülékenyen megoldottunk. Dolgoztunk, agyaltunk, írtunk, színeztünk, szaladgáltunk, mozogtunk, de ami a legfontosabb: nevettünk, és jól szórakoztunk.

Makkai Eszter,
marosvásárhelyi önkéntes