Otthon vagy otthontalanság?

Milyen kilátásai vannak egy romának a lakhatását illetően? Milyen esélyeik vannak a roma közösségeknek? A többségi lakosság életviteléhez képest milyen a kisebbségek helyzete? – ilyen, és ehhez hasonló kérdésköröket boncolgattak a március 24-én megrendezett kiskonferencián, amely egyben az R-Home projekt zárása volt.

A Gyulafehérvári Caritas 2019 októberétől vesz részt egy nemzetközi partnerségben a milánói Caritas felkérésére, amelynek célja a romák életkörülményeinek felmérése és az ezzel kapcsolatos fejlesztéspolitikai ajánlások kidolgozása. A lakhatás a projekt egyik kulcskérdéseként lett meghatározva, mivel a marginalizált területeken a nem megfelelő lakhatás súlyos problémákhoz vezet az élet számos területén, például az oktatásban, egészségügyben, munkalehetőségekben.

Kinek mit jelent az otthon?

„Egy roma családban, amely mindig vándorol, ugyanúgy születik meg az otthon fogalma, mint bennünk?” – tette fel a kérdést Hompoth Hanna-Erika projektmenedzser az előadáson résztvevőknek. Az otthonnal több meghatározást asszociálunk, van, aki az anyaságot, a meghittséget, a békét társítja a fogalomhoz, van, akinek biztonságot ad az a tudat, hogy van egy födél a feje fölött.

A telepek létezése és a romákat ért hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció olyan velünk élő társadalmi jelenség, amely megoldása társadalmi érdek. Hompoth Hanna-Erika pozitív eredményként említette meg, hogy kérdés lett a romák lakhatási helyzete, romákat, önkormányzati képviselőket, közalkalmazottakat kérdeztek ebben a témában, amely az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapott.

Szász Zsuzsanna fotókat mutatott be a tanulmányban készült helyszínekről, a hazai romatelepek mellett franciaországi, spanyolországi, magyarországi gettók kerültek bemutatásra. A Gyulafehérvári Caritas munkatársa öt romániai helyszínen szervezett találkozókat a roma közösségek tagjaival, amelynek legfőbb célja az volt, hogy beszéljenek vágyaikról, céljaikról, az elért sikereikről.

Kinek van roma barátja? Ki választana roma párt magának? Ki lenne szomszédja egy romának? – tette fel interaktív előadása kezdetén a kérdéseket András Lóránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport koordinátora.  „Nem mindegy, hogy milyen kontextusból közelítjük meg a romakérdést, amelyet nemcsak a saját szemszögünkből szabad nézni, minden egyes esetben a hátteret is meg kell vizsgálni.”

„Csíkszeredában az elmúlt két évben megtapasztaltuk, hogy mekkora a szolidaritás, ha szükség van rá, amikor lakhatásról, integrációról beszélünk. A roma és nem roma közösségek együttélésében fontos egy holisztikus szemléletmód kialakítása, hiába, hogy a mai világban, ahol az információ egyik napról a másikra változik, ez nehéz” – állítja a szakember.

A roma közösségek életében egy történelmi kontextust kell látni, amelynek az egyik alapja az intergenerációs trauma, hiszen több évszázadon keresztül azt tapasztalta meg a közösség, hogy kirekesztve él, emiatt a közösség megtanult bezárkózva és elszigetelten élni. Emellett jön a kulturális különbség a roma és a nem roma közösségek között, életvitel, értékrend, társadalmi státusz terén. Emiatt a két ok miatt nem tud létrejönni egy olyan képviselet, amelyre szükségük van a roma közösségeknek, hogy ezen a helyzeten tudjanak változtatni.

Milyen esélyeik vannak a roma közösségeknek?

Hargita megyében hozzávetőlegesen húszezer roma él, ebből kétezer személy mélyszegénységben tölti mindennapjait. Dr. Sólyom Andrea szociológus, egyetemi tanár elmondása szerint a 82 romatelep egyharmada található a településen belül, kétharmada a településen kívül helyezkedik el. András Lóránd kifejtette, ahhoz, hogy az elnyomásban élő közösségek élete meg tudjon változni, több dimenzióban kell előrelépés történjen: gazdasági, szociális, kulturális és jogi téren.

„A lakhatásuk kialakítása fokozatosságot, és állandó kíséretet igénylő közös munka, mivel ők megszoktak egy életvitelt egy adott környezetben, amelyből, ha hirtelen emeljük ki, fennáll az intergenerációs traumák elmélyülésének veszélye. Egy új környezet megszokása egy egész generációs folyamat” – állítja András Lóránd.

Geréd-Várhelyi Zoltán szociológus, közösségszervező, tavaly novemberben vett részt egy kutatásban, amely a roma lakhatást vizsgálta Gyergyószentmiklós két utcájában. „A tisztázatlan tulajdonjog, a minimális infrastruktúra a lakhatásuk egyik fő problémája” – szűrte le a következtetést.

Mi az, amire mindannyian tudunk építeni?

„Én nem gondolom, hogy bárkit bárhová integrálni kellene. Én azt gondolom, hogy az együttélésnek az alapjait kell megtalálni, úgy, hogy a kettőnk életében megtaláljuk mi az, ami közös, mi az, amire ketten építhetünk. Ha ez meg tud történni, létezhet egy egészséges együttélés, és akkor jöhet szóba a felzárkóztatás, mint szociális intervenció. Az együttélésünk nem választható opció, de az együttélésünk minősége viszont igen. Az, hogy mi, hogy fogunk együtt élni, kizárólag rajtunk áll vagy bukik” – véli a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport koordinátora.

Dr. Sólyom Andrea – aki egy 2015–2016-os kutatás eredményeit ismertette, amely a roma közösségek helyzetét mérte fel Hargita megyében – úgy véli, hogy az egymás mellett élésnek több típusa lehet: békés, feszültségekkel, ignorálással, konfliktuspotenciállal teli vagy párhuzamos. A kisebbségi és a többségi közösségek között sok esetben nincs kapcsolattartás, kevés esetben mediátorok közvetítenek a két közösség között.  „Óriási nagy szükség van mediátorok alkalmazására” – állítja a szociológus, mivel segítségükkel a roma közösségek tagjai könnyebben hozzáférhetnének az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz. „Az iskolai integráció a civil szervezetek nélkül nem valósulhat meg” – állítja dr. Sólyom Andrea, megemlítve pozitív példaként a Gyulafehérvári Caritas által működtetett nappali foglalkoztató központjait Őrkőn és Budváron.

Dr. Sólyom Andrea szerint figyelembe kell venni, hogy mit akar, mire van szüksége egy roma közösségnek, és abban kell segíteni. Az igényekhez igazítva kell cselekedni. Fontos a segítségnyújtás lakhatás, oktatás, foglalkoztatás terén, infrastrukturális fejlesztés, helyi és regionális együttműködések, a többségi társadalom érzékenyítése. „Összehozni az embereket, ez lenne a lényeg, úgy az oktatásban, mind számos más területen” – véli Geréd-Várhelyi Zoltán.

György Mária Angéla

Kapcsolódó írások:

A projekt bemutatása >>> BŐVEBBEN
Romák hangja szerte a világból >>> BŐVEBBEN
Szemináriumok romák lakhatási lehetőségeiről >>> BŐVEBBEN
Vágytérképet alkottak >>> BŐVEBBEN
Otthon vagy otthontalanság? – Kiskonferencia romák lakhatási helyzetéről >>> BŐVEBBEN