Mi az eszközök egyike lehetünk

Csíkszeredában születtem és itt töltöttem gyerekkoromat. Most feleségemmel Zsuzsival, a három fiammal, Sebivel, Gergővel és Bálinttal Csíksomlyón lakunk.

Tanulmányaimat szülővárosomban kezdtem, majd a gimnáziumot Székelyudvarhelyen végeztem, állategészségügyi szakon. Ezután szintén Székelyudvarhelyen egészségügyi technikumot végeztem, majd Nagyszebenben tanultam közgazdaságtant. A későbbiekben Kinaesthetics trénerképzést végeztem 2008–2015. között, majd a trénerek képzője lettem (www.kinaesthetics.ro).

Pályafutásom során dolgoztam a Csíkszeredai Kórház pszichiátriai és intenzív terápiás osztályán, illetve Németországban egy szociálterápiás intézményben. 2000-től dolgozok a Gyulafehérvári Caritasnál. Bár az évek során különböző beosztásokat töltöttem be, mindig úgy éreztem az életem aktuális szakaszában, hogy egy eszköz vagyok egy, valami sokkal nagyobb folyamatban és igyekeztem ekképpen hozni meg a döntéseimet. Hiszem, hogy mindig ott vagyok, ahol lennem kell, és ennek köszönhetem, hogy a szeretetszolgálathoz kerültem-szegődtem már több mint két évtizede.

Számomra a szeretetszolgálat egy életforma, és minden, amit tanultam és tapasztaltam, segít abban, hogy a sokrétű tevékenység mindennapi kihívásainak eleget tudjak tenni.

Mindezt a szolgálatot, tevékenységet a családom támogatásával tudom végezni, akik mellettem vannak, és ha kell, részt vesznek nagyon sok szociális akcióban, tevékenységben. Az elkövetkező napokra, hetekre, évekre nagyon sok tervem, teendőm van, mert nagyon sokan vannak, akiknek „nincs emberük”, és tudom, hogy lehetőségem van ezen a helyzeten változtatni különböző tevékenységek, projektek, intézmények elindításával.

Péter György, a Szociomedikális Ágazat igazgatója

Kapcsolódó: A közvetlenséghez kell a közelség