Pótnagyszülőket keresünk

Az Európai Unió egyik alapelve az egész életen át tartó tanulás, vagyis az, hogy az ember élete minden napján tanulhat valami újat, ami által gazdagodhat, növekedhet. A tanulás nem csupán az iskolapadban vagy könyvek fölé görnyedve lehetséges, hanem különböző új dolgok megélése, megtapasztalása által is. E gondolat fényében születtek meg az Európai Unió Grundtvig pályázatai, amelyek azt tűzik ki célul, hogy az 50 év feletti korosztály tanulási lehetőségeit segítsék. A Grundtvig pályázatokon belül lehetőség van önkéntes programok, külföldi továbbképzések, tanulmányutak megszervezésére.

 

A magyarországi Katolikus Karitász és a romániai Gyulafehérvári Caritas Pótnagyszülőket keresünk – szociálisan rászoruló és fogyatékkal élő gyermekek számára szervezett nyári programok időskorú önkéntesek bevonásával címmel, 2009 tavaszán közös pályázatot adott be az Európai Unióhoz. A program lényege, hogy a két országból három-három, ötven év feletti önkéntes segédkezik gyerekprogramokban, gyerektáborokban a fogadó ország területén három héten keresztül. A program során a két ország önkéntesei megismerhették a fogadó ország hagyományait, tapasztalatokat cserélhettek, barátságokat alakítottak ki, így erősítve a határokon átívelő keresztény és európai egységet. Az országhatárokon átnyúló kapcsolatok kialakítása mellett a másik fontos cél a generációk közti távolságok csökkentése volt: mivel a programban résztvevő önkéntesek 50 év felettiek, a táborokban pedig főként gyermekek és fiatalok vettek részt, lehetőség nyílt két vagy több generáció találkozására, közösségbe kapcsolódására. Hisszük, hogy – bár mai társadalmunkra egyre jellemzőbb a családok széthullása – a család, ahol különböző generációk együttélése és szeretetközössége valósul meg, hatalmas érték és termékeny talaj lehet mindenki számára: a nagyszülők élettapasztalatuk, bölcsességük révén rengeteg dologban segíthetnek unokáiknak, az unokák ugyanakkor a modern világ új dolgaira taníthatják szüleiket, nagyszüleiket. A Pótnagyszülő programban valami hasonló valósult meg: az önkéntesek a gyermekekre való vigyázás, a velük való játék közben átadták tudásukat, tapasztalataikat, ám ők maguk is gazdagodtak a gyerekek szeretete és új élmények megtapasztalása által.

A Romániából érkező három önkéntest Magyarországon a Katolikus Karitász 2010. július 25. és augusztus 17. között fogadta. Ebben az időszakban a nagyik három, gyermekeknek és fogyatékkal élőknek szervezett vakációs programjában (Gelygelyiugornya: testi és szellemi fogyatékkal élő gyerekek, fiatalok és családtagok, Pálmonostora: szociálisan rászoruló gyerekeknek szervezett tábor, Székesfehérvár: Szent Kristóf Ház), valamint a szervezet országos képzési táborában (Domaszék) vettek részt. Az önkéntesek segítettek a táborok mindennapi teendőiben, konyhai feladatok ellátásában, fogyatékkal élőket segítettek a foglalkozásokon, gyerekfelügyeletet biztosítottak, gyerekprogramokat, játékokat szerveztek. Az önkéntesek a szabad napjaikon megtekinthették Szeged és Budapest nevezetességeit, valamint a Velencei tavat.

A Magyarországról érkező három önkéntes 2010. július 18. és 2010. augusztus 8. között több helyszínen, különböző, gyermekeknek szervezett szociális programokban végzett önkéntes munkát. Sepsiszentgyörgyön roma gyerekek nyári táboroztatásában segítettek, Csíkszeredában a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központban fogyatékkal élő gyerekeket és fiatalokat támogattak a mindennapi foglalkozások során. Gyergyószentmiklóson, az Esély program keretén belül fizikai és szellemi fogyatékkal élő gyerekeknek szervezett programokban dolgoztak, valamint, napközi jellegű táborok szervezésében vettek részt falvakon élő, hátrányos helyzetű gyerekeknek (Balavásár, Havad, Deményháza). Az önkéntesek a táborok közti hétvégéken szabadidős tevékenységek által töltődtek fel Szovátán és Csíkszeredában.

A résztvevő önkéntesek és a fogadó munkatársak egyaránt arról számoltak be, hogy a program sikeres volt: az önkéntes segítők új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak. Különösen nagy érték volt, hogy a programokban résztvevő gyermekek és felnőttek az önkéntesek által sok szokást, kifejezést, ételt és hagyományt ismerhettek meg.

A Nagyi program megvalósulása, valamint a két szervezet hosszú távú együttműködésének érdekében több találkozásra is sor került a projekt futamideje alatt. Ezeken az alkalmakon a projekttel kapcsolatos szervezési kérdések, illetve a más témájú együttműködési programok is megbeszélésre kerültek.

Mindezek tükrében különösen érdemesnek tartjuk a szervezetek további együttműködését, valamint az idősebb önkéntesek további aktív bevonását a szervezetek különböző projektjeibe. (Molnár Judit)