Ritka születésnap a Szent Erzsébet Öregotthonban
Sokan mondják, hogy „a hosszú élet titka Isten ajándéka”, főleg, ha azt nem betegen, hanem a kornak megfelelően, az időskorral járó változásokkal tölti el valaki. Eigel Ági néni 103. születésnapját ünnepeltük.
Eigel Ági néni 2009. április 23 óta a Gyulafehérvári Caritas gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon lakója. Hisszük, nem hisszük, 1912. február 5-én született, és idén töltötte be a 103. életévét. Pedagógusként Borszéken az óvoda és iskola elindításának alapkövét is lerakta, amelyről szívesen és sokat mesélt. „Borszéken van az én hazám”, halljuk többször is. Rendszerváltások sorozatát, háborút, menekülést, egyszóval jót – rosszat, mindent átélt. Fizikai és szellemi képessége az életkorának megfelelő. Segítséggel sétál, gyakran mondogatja, „oda menjünk, ahol a nap süt”.
Ági néni Hargita megye legidősebb pedagógusa, aki idős kora ellenére nagyon igényes, és sokat ad a nőiességére. Az osztályon dolgozó ápolónők nagy szeretettel és figyelemmel veszik körül, már tudják, hogy csak a szép világos színű ruhákat kedveli, és a haja is mindig rendezett kell legyen. Humoros beszólásain, sokszor még saját magán is nevet. Ha véletlenül egyik ruhájában sötét csíkok, vagy sötét minták vannak, már nagyon el van szomorodva, és azt mondja: ”nem vagyok (…), hogy gyászoljak”.A szakemberek szerint a színek különbözően hatnak a lélekre és a teljes szervezetre, hiszen ha megfigyeljük magunkat, tapasztalhatjuk, hogy a sötét és világosabb színek hangulatilag befolyásolhatnak minket. Valószínűleg ezt képviseli Ági néni is, és mi teljesen tiszteletben tartjuk.
Istenben való hite még mindig erőforrás számára, hiszen a „most segíts meg Máriá”-t meg a „Szent Antal imájá”-t, kis segítséggel, mai napig elimádkozza. Amikor az otthon kápolnájába bevisszük, mindig megnyugszik. Naponta megiszik „egy kis feketét”és amikor a kedve úgy hozza, nótázik: a karácsonyi énekektől a „Kár összeveszni veled”- ig. Az osztályon az ebédlőben megvan a saját helye. Születése napján a család és a munkatársak tortával, virággal és közös énekkel köszöntöttük fel. Hogy minek köszönheti Ági néni ezt a szép kort, nem tudhatjuk. Amikor a tortát a 103-as számmal a kezébe adtuk, mosolyogva megjegyezte: „ezt mind megeszem!” Magyari Vencel igazgató így köszönt el az ünnepelttől: „Reméljük, Ági néni, jövőben is köszönthetjük!”
Isten segítségével vigyázunk Ági nénire!
(Kiss Gabriella)